Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
6 vallásügy ministere is sodrába került. Azoknak áz indítványoknak, határozati javaslatoknak és interpellatióknak, melyek ez időtájt a közoktatásügynek a vallásügytől elválasztását, a katholikus con- gressus „törvénytelenségét“, a polgári házasságot, az egyház és az állam közti viszonynak a „vallásszabadság“ alapján rendezését s egyéb hasonló ügyeket illetőleg az országgyűlésen egymást érték, *) tartalma, hangja mind arra vallott, hogy az úgynevezett „szabad eszmék“ hívei, a protestantismussal szövetségben, a „római túlkapások“ miatt döntő harczra készülnek, hogy a katholikus egyházat, a magyar nemzeti lét alapjának megrendülésével sem törődve, mai’adék jogaiból is végkép kiforgassák. A katholikus magyar király személyes felség-jogait, melyek voltakép nem az alkotmányban gyökeredztek, az alkotmány követelményének örve alatt, mint 1848-ban, „az átalakúlás forra- dalomszerü betetőzésének idején,“ a kiegyezéskor is sikerült a kormány kezébe átjátszaniok és, mivel a kormányhatalomnak egészen közelébe férkeztek már, a katholikus egyház jogainak őreiül, az apostoli király alkotmányos érzületére és jóhiszeműségére számítva, ettől fogva, mikor csak lehetett, oly embereket igyekeztek kineveztetni, kiknek üstökét markokban tarthatták. így vitték be a püspöki karba előbb az egyenlőtlenséget, majd az egyenetlenséget s gyöngítették meg lassan- kint összetartó erejét annyira, hogy a kormány, mely napról-napra jobban az ő befolyásuk alá jutott, a katholikus egyház középiskoláival majdnem egészen oly szabadon rendelkezhetett, mint az államiakkal, és hogy a középiskolai vallásoktatást, a püspöki kar megkérdezése és és ellentállása nélkül, puszta rendelettel korlátozta, hogy majdan, ha idejét látja, a tantervből ugyanily módon egyszerűen kiküszöbölje. Az egri főgymnasium tanári testületé már az Eötvös-féle lyceum ügyében tartott értekezletén* 2) kijelentette, hogy a vallásoktatásra hetenkint egy órát, főkép a legfelső (VII—IX.) osztályokban, nem tarthat elégségesnek. Az volt a meggyőződése — más nem is lehetett — hogy a keresztény iskolának a házi vallásos nevelést, a hol megvan, ki kell egészítenie, a hol pedig nincs meg, lehetőleg pótolnia kell, hogy a felserdűlt ifjú, mielőtt a társadalomnak munkás tagjává lesz, a keresztény hit igazságait és a keresztény erkölcs törvényeit alaposan megismerje s tetteiben úgy is, mint ember, úgy is, mint polgár, ha akarja, érvényre juttathassa, sőt, ha kell, bárkivel szemben meg is védelmezhesse; azért a haza jövőjére nézve is fölöttébb veszedelmes, ha „a minden állam talpkövét, a tiszta erkölcsöt,“ mely egyedül a keresztény hitre támaszkodhatik, maga az állam kicsinyli *) Országgyűlési napló. 1871. 2) Tanácskozási jegyzőkönyvek. 1868/9.
