Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
39 mok, az erények és bűnök, a mint a gyermeki lélekben inegfogamza- nak s a uevelés első korszakában az ilyen vagy olyan szoktatás által életre támadnak, megnövekednek s a gyermek egész életére kiliatókká, elhatározókká lesznek: mind körébe jutottak hosszú idők tapasztalásain megélesűlt figyelmének; egyet sem hagyott el, mindenikre felhívta a szülők figyelmét s az erények ápolására, a hibák, bűnök megakadályozására vagy kiirtására tapasztalati bölcs tanácsokkal látta el őket; sőt az anyának, a család középpontjának, feladatain kívül az anyák neveléséről — a nőnevelésről — is annyi tudással, oly meggyőző bensőséggel szólt, hogy „itt kifejtett eszméi valóban figyelembe veendők általános nőnevelésünkben.“ *) 1876/7-től kezdve tizenhat ilyen értekező beszédet tartott. Még nem is közeledett beszédei sorának végéhez, mikor már több oldalról s egyre jobban sürgették, adja ki beszédeit külön kötetben. Öreg is, beteges is volt, engedett hát a sürgető felszólításoknak, mert maga sem remélte, hogy beszédeinek körét — „a nevelés teljes rendszerét“ — úgy, a mint tervezte, valaha befejezheti. 1890-ben egybefoglalt hát tizenkét beszédet, melyeket már felolvasott, s azokat „Gyakorlati tauácsok“ czim alatt közrebocsátotta.2) Legelső e fajta beszédét, az 1876/7-ik évit, mely „a humán iskolák feladatáról s azon ellenkezésről“ szól, „melybe újabb idők szerint a humán iskolákkal szemben a család helyezkedék,“ nem vette be a „Gyakorlati tanácsok“ elejére, mert ártott volna könyve szorosan vett tárgyszerűségének. Még három paedagogiai értkező-beszédet írt és olvasott fel azután, „A munkára nevelésről“ (1889/90). A gyermekek rövidlátásáról és nagyott hallásáról“ (1890/1) s „Iskolázó gyermekeink idegességéről“ (1891/2) czímüeket; a legutolsót, melyben „tanúlmányai és tapasztalatai alapján legközelebb — az 1892/3-iki évzáró ünnepen — azt akarta s szülő-közönségnek elmondani, hogy minő hathatós eszköz a v í z a gyermekek egészségének megóvására és fen- tartására,“ bevégzetlen maradt. A Vitkovics-íinnep körül is, mely a költő születése napjának századik évfordúlóján, 1878. aug. 25-én, országos érdeklődés közt folyt le, Szvorényi fáradott legtöbbet. Májer Alberik, a főgymnasium tanári testületének egyik ifjú tagja, vetette fel a százados ünnep megölésének eszméjét a tanári testületben s aztán, hogy a város közönségének érdeklődését is felköltse, legelőbb egy barátjával, Kem- pelen Béla városi tanácsossal, később fővárosi tűzoltó főparancsnokkal, majd a város néhány előkelő polgárával is közölte. Az eszmét általában örömmel, sőt itt-ott lelkesedve fogadták. Erre Szabó Ignácz, a ') Szász K. i. in. 14. 1. 2) Gyakorlati tanácsok a házi és nyilvános nevelés körében. Anyák és nevelök tanulságára, népszerű előadásban. írta Szvorényi József. Budapest. Franklin-társulat. 1890
