Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1896
Tartalomjegyzék
31 szolgálatában az állam jogos érdekeit soha sem kívánták sérteni vagy korlátozni, elkeserítse, és, erejüket megbénítván, az ellenfél bátorságágát és erejét növelje. Trefort maga is belátta, hogy törvényjavaslata, mely az autonom felekezetek hajlandóságát a tanügyi bizottságnak rájok nézve nem kedvezőtlen módosításaival sem nyerte meg, a katholikus egyház őszinte híveiben pedig nagy nyugtalanságot keltett, elvi engedmények nélkül most aligha válhatnék törvénynyé; meg az is előtte volt, hogy a képviselőház, a közeledő kormány- és pártválság miatt, sokkal izga- tottabb. mintsem ily általános érdekű és következményeiben messze kiható kérdéssel higgadtan foglalkozhassék; visszavette hát a tanügyi bizottságtól, hogy, a vezérelvek fentartásával, egészen átdolgoztassa és a következő — hihetőleg már rendes kerékvágásba jutandó — ország- gyűléssel elfogadtassa; addig, gondolta, a protestáns felekezetekkel is majd csak dűlőre jut valahogy. De biz az új országgyűlés alatt, mivel a protestáns hatalom a fúzió következtében elhatározóvá lett, még a bizottsági tárgyaláson sem sikerült keresztülhajtania, s az 1878/81-iki országgyűlésen is csak annyira juthatott vole, hogy a bizottságban agyonmódosították, képviselőházi tárgyalását pedig az 1881/83-iki országgyűlés idejére halasztották; ekkor végre, tizenegy esztendő nehéz küzdelmei után, az autonom egyházközségeknek mindvégig kitartó makacs ellenzése daczára, nagy nehezen mégis csak törvénynyé válhatott (1883. május 23.). Különben ez a sok huzavona egyátalán nem ártott a törvényjavaslatnak. Az a kizárólagos államérdek, mely az egyéni és testületi szabadságnak, a hol ezt tételes törvény nem védte, kezdetben határozott ellenségéül lépett föl benne, lassankiut engedett merevségéből; a katholikus egyházzal tehát, mely középiskoláit nem akarhatta zsákmányul odadobni a felekezetlenségnek, most már lehetségessé vált a megegyezés ; sőt, bár még kevesen, a protestánsok közt is találkoztak, kik az állam felügyeleti jogát, a mint azt a javaslat kívánta, mivel autono- miájok lényegét egyátalán nem érintette, főkép a bőséges állami segély fejében, melylyel elmaradt középiskoláik sorsán nagyot lendíthettek majd, egyelőre, legalább elvben, elfogadhatónak ítélték. De a hetvenes évek végéig az állami és a katholikus középiskolák szervezetében és tanúlmányi rendszerében is, még pedig törvényen kívül, pusztán minis- téri rendeletek útján, oly jelentékeny változások mentek végbe, hogy a törvényhozás, ha a folytonos kísérletezést, legalább egy időre, meg akarta állítani, alig tehetett egyebet, minthogy a rendeleteket, a menynyiben sikereseknek bizonyúltak, törvényerőre emelje. A reáliskolánál kezdődtek a gyökeresebb módosítások. A hat osztályú reáliskolával, mely az alkotmányosság első éveiben is egészen az Entwurf alapján állott még, senki sem volt megelégedve. A poly-
