Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
95 végéig, teljes tizenkét éven át, Horváth Zsigmond kezelte s ez idő alatt, nagyobb részt ajándékok utján, 4110 kötetre felszaporította. A mi ajándék-könyv csak érkezett, mind belevette a jegyzékbe, de gondosan átvizsgálta és, a mi nem a tanúlók kezébe való volt — nagyon sok mindenféle regény — félretette külön szekrénybe, hogy idővel, a ki majd ráér, ha lehet, eladja vagy alkalmas könyvekért becserélje. Neki nem jutott erre ideje, mert, a tanári könyvtár és a rajzeszközök kivételével, az intézet összes szertárait maga kezelte; szive-lelke azokhoz vonzotta őt legjobban, azok gondozása, rendezgetése, folyton- folyvást gyarapítása volt neki teljes negyed századon át legfőbb gondja, legnagyobb öröme és büszkesége. 1857-ben bízta meg Juhász az akkor még csak kezdetleges természettani szertár kezelésével, mivelhogy, tapasztalatait és buzgóságát tekintve, e tisztségre a szertár eddigi őrénél nemcsak alkalmasabbnak, hanem egyenesen arra termettnek mutatkozott. Bécsi theologus korában gyakori vendége volt a császári múzeumoknak s 1845-től fogva is, mikor tanárrá lett, a nagyszünetből két-három hetet mindig Bécsben töltött, hogy a múzeumok mellett a közép és a felső iskolák szertárainak berendezésével is mennél jobban megismerkedjék; mikor pedig az utazás a vasutak terjedésével könnyebbé vált, előbb Német- aztán Francziaország nevezetesebb városaiba is el-ellátogatott, hogy az iskolák körül mind többtöbb tapasztalatot gyűjtsön s itthon a tanúló ifjúság javára meg az intézet jó nevének gyarapítására mennél jobban értékesítse. Legelső gondja, természetes, a szaktanúlmánya körébe vágó physikai szertár rendszeres gyarapítása volt, de nemcsak annyira, hogy a tanítás szükségeit úgy a hogy kielégítse, hanem hogy a tudomány fejlődésével is lépést tarthasson. Azután, hogy az iskolai kísérletekhez múlhatatlanig szükséges eszközök mind meg voltak már, a mi új physikai eszközt utazása közben látott, vagy a miről itthon olvasott, hacsak a középiskolai tanítás köréből nagyon ki nem esett, lehetőleg mind megszerezte. Költsége mindig volt rá, mert Rezutsek apát soha egy kérését sem tagadta volna meg. Mikor hivatalos látogatására megérkezett, vitte is mindjárt, mihelyt csak vihette, a múzeumba, ott aztán legelőbb is megmutogatta neki a legújabb physikai eszközöket s lelkes hévvel, a hogy csak telt tőle — pedig nagyon telt — egész előadást tartott rólok s a kísérleteket is mindjárt bemutatta. Rezutsek tudta már, hogy a lelkes előadásnak úgyis kérés lesz a vége, azért rendesen meg sem várta, míg erre kerül a sor, hanem kedélyesen mosolyogva közbevágott s megkérdezte, micsoda újabb eszközt akar megszerezni. Horváth Zsigmond kész volt a felelettel mindenkor s ezúton, a szertár évi két-háromszáz forintnyi rendes költségén túl, a „legújabb eszközök megszerzésére“ kisebb-nagyobb összeg mindig volt kezében. Igv gazdagította fel a physikai szertárat lassankint annyira, hogy 1873-ban,