Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
91 vezette, a ki azután, mielőtt egy egész hó letelt, a boldogűltnak érseki székébe emeltetett. Az ifjúsági könyvtár 1871,2-ig, az önképzőkör tagjainak számához mérve, még nagyon kicsiny volt. Maga a kör nem gyarapíthatta, mert a tagsági — egy forint — díjból befolyó összeg a saját aprós szükségleteit is csak épen hogy fedezte, a tanári testület évi adományai pedig nem lehettek oly mértékűek, hogy a könyvtár annak a czéluak, melyet épen a tanári testület hozzá fűzött, ez úton egyhamar megfelelhessen. Szvorényi Horváth Zsigmondot kérte fel hát, hogy vállalja el a könyvtár felügyeletét, mert ha valaki, ő tudta módját, hogyan lehetséges kis szikrából nagy lángot éleszteni. Horváth Zsigmond nem vonakodott; a szertárak rendben tartásának gondjához, pedig azok nagyon terhesek voltak, még ezt az újat is magára vette, és fáradozása azzal a mindenkit meglepő eredménynyel járt, hogy a könyvtár uem egészen nyolcz hónap alatt, tisztán ajándékokból, 1109 kötettel gyarapodott.*) Csak ő tehette meg ezt, azzal a lelkes buzgóságával és személyének kedvességével, melynek szinte lehetetlen volt ellent- állani. Sorra járta előbb a tanúló ifjúság jótevőit, majd befordúlt az intézet előkelő barátaihoz, a hol csak tudta, hogy szeretik a könyveket, s több Helyt szabadságot adtak neki, hogy kedve szerint kiválogathassa, a mit a tanúlók számára alkalmasnak vélt; aztán el-elrándult a fővárosba, felkereste azokat a könyvkiadókat, a kiket közelebbről ismert — Aignert, Heckenastot, Pfeifert — s egész láda értékes munkával megrakodva tért vissza; a vidéki ismerősök sem kerülték el figyelmét, különösen rendtársai; ezektől is szép számú könyvet szerzett össze, sőt az érsektől és a főkáptalan tagjaitól pénzadományokat is elfogadott, mivelhogy önként, szívesen adták. Könyv- és pénzadomány néha több, néha kevesebb ezután is akadt, s a könyvtár három év múlva nemcsak szépirodalmi, hanem tudományos müvekben is annyira gyarapodott már, hogy az önképzőkör tagjain kívül tanúlmányaik körébe vágó olvasmányokkal a felső osztályok többi tanulóit is könnyen elláthatta, s e mellett a körnek még valami kis bevételi maradéka is volt. Horváth Zsigmond elgondolta ekkor, hogy sok az oly szegény tanúló, a kinek pusztán a tankönyvek megszerzése is nehezére esik, az pedig, hogy a nyelvek tanúlásához szükséges drága szótárak birtokába jusson, egyátalán nincsen módjában; az a kérdés ötlött hát eszébe, hogy nem lenne-e jó ennek és a következő éveknek bevételi maradékán, meg az innen- onnan remélhető pénzadományokon is szótárakat venni s ezúton az olvasókönyvtái’ral kapcsolatban lassankint egész kis segélyző fiókkönyvtárát berendezni; a jobb módú tanúlók közt is, remélte, majd ‘) Tudósítvány. 1871/2.
