Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
69 1886/7.), Tömlő Gyula (1887/8.) — tanárokkal is kellett pótolni. Ezek a körülmények bírták rá Supka Jeromos apátot, hogy a tanárképzés függőben maradt ügyét, melyet a tanári testületek a káptalani gyűlésen évről-évre jobban sürgettek, hosszas fontolgatás után végtére akként törekedjék elintézni, a hogy a cistercita rend magára nézve legczélszerűbbnek Ítélte. 1879. deczember 17-én arról értesítette a rendházakat, hogy a köz- oktatásügyi minister „a szerzetes tanárjelöltek kiképeztetésének és tanképesítésének módjáról“ a tanítórendek főnökeivel január hó folytán tanácskozást szándékozik tartani; mivel pedig azt vette ki a minister szavából, hogy „az összes szerzetes tanárjelölteknek valamelyik apátságban vagy prépostságban együtt képzése“ forog szóban, tájékozódás végett — ha csakugyan meg lesz a tanácskozás — véleményt kér, hogy melyik apátságot vagy prépostságot tartanák e czélra legalkalmasabbnak, kik tanítanák a tanárjelölteket, hol és kik előtt menne végbe a tanári vizsgálat.1) Világos volt, hogy ez az új mozgalom a pannonhalmi főapát régi tervének végrehajtására indúlt meg, melyet a többi tanítórendek főnökei tíz évvel ezelőtt (1869. május 1.) tartott tanácskozásukban, több okból el nem fogadhattak. A zirczi apát, úgy látszott, nem igen volt távol attól a gondolattól, hogy rendje tanárjelöltjeit Pannonhalmára küldje, mert régi hagyományainál, terjedelménél és segédeszközeinél fogva is, ha már csakugyan kolostor meg kolostor közt kellett volna választani, annál egyik sem lehetett alkalmasabb ; de a cistercita rendnek majdnem mindenik tagja ellene nyilatkozott a tervezett együttes kolostori tanárképzésnek. Az egri konvent több ívre terjedő véleményes válaszában minden oldalról megvilágítja a föltett kérdéseket és arra a meggyőződésre jut, hogy a terv maga czélszerűtlen, végrehajtása pedig, ha ugyan a tömérdek akadályt el lehetne is hárítani utjából, nem előrehaladást, hanem visszaesést jelezne. „Kolostor sincs olyan, hol az összes szerzetes tanárjelöltek minden oldalú kiképzésére elégséges eszköz volna vagy lehetne, mivelhogy a magáét nemcsak két vagy három, hanem minden tudományág megkívánja. A természettani, természetrajzi, chemiai stb. szertárak kellő felszerelése roppant terhet és folytonos költekezéseket róna a rendekre s még sem felelne meg a szükségnek; mert nem arról van szó, hogy a tanárjelölteket a vizsgálatra úgy a hogy elkészítsék, hanem hogy a tudományokba bevezessék és ez úton önálló kutatásra serkentsék ... A legmesszebb menő áldozatok árán is csak kis részét sem lehetne megszerezni azon eszközöknek, melyek a törekvőknek a fővárosban ingyen állnak szolgálatukra: a két egyetem múzeumai, a főváros három könyvtára, az országos levéltár, s egyéb tudományos ') Konveiitgyűlési jegyzőkönyve^. 1879/80,
