Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
55 hogy az a veszteség, mely a nagy kitüntetessél őket és az intézetet érte, a legjobb esetben is csak rész szerint pótolható. Este felé, mikor a kinevezés híre a városban is elterjedt, a tanúlók küldöttsége és zenekara is megjelent az új főigazgató üdvözlésére, s az intézet öröméhez számos külsőké is csatlakozván, a nap esti órái a minő váratlan, szintoly vidám ünneppé varázslódtak. A tisztelgések után Juhász rövid tanácskozásra magához hívta a tanári testületet s az igazgató- helyettesi tiszt vitelével, ha neki hamarjában távoznia kellene, Mezner Rudolf dr. legidősb rendes tanárt bízta meg. Mezner ki akart térni a megtisztelő megbízás elől és, mikor legidősb voltával járó kötelességére hivatkoztak, akkor is nagy vonakodva és csak azután fogadta el, mikor körtére Juhász megígérte, hogy utódjáéi a tanári testület közohajtására, Szvorényit ajánlja majd az intézet kegyurának.Juhász, szíves készséggel, mindjárt másnap értesítette a zirczi apátot a tanári testület óhajtásáról. A zirczi apát azonban Szvorényinak, a ki még ekkortájt is sokat betegeskedett, féltette egészségét, azért ápril 30-ikáról kelt rendeletével Meznert nevezte ki az intézet igazgatójává. Juhász a kinevező rendelet kihirdetésére, május 6-án, egybehívta a tanári testületet, megköszönte „szeretett munkatársainak tizenhárom esztendőn át mindenkor tapasztalt lelkes támogatásukat“ s az igazgatói jelvényeket átadta az új igazgatónak. Mezner szót kért és „az intézet kegyurát megillető tisztelettel, de visszavonhatatlanül kijelentette, hogy az intézet igazgatását semmi szín alatt el nem vállalja, s hogy ez elhatározásáról a zirczi apátot a legközelebbi póstával értesíti,“ s ezt a nyilatkozatát, a tanári testületnek az ő szavára megújított közohajtásával, jegyzőkönyvbe vétette. 2) Addig azonban, míg a föl mentés meg nem érkezett, az igazgatói tisztet akarata ellen is viselnie kellett. Ugyané nap vette Juhász is a helytartótanácstól, a zirczi apát útján a kinevező okiratot. „Soli Deo honor et gloria!“ jegyezte meg naplójában a kinevezés száraz tényének beigtatása után. Másnap, május 7-én, megható körlevélben elbúcsúzott, a kiket úgy szeretett, a gym- nasiumi tanúlóktól. „Örül — úgymond — örülnie kell, hogy személyében a magyar cistercita rendet és az egri gymnasium tanári testületét ez a fejedelmi kitüntetés érte; mégis fáj a lelke, arra gondolván, hogy épen ez a kitüntetés elszakasztja miudattól, a mi e földön neki legbecsesebb: szülőföldjétől, mely annyi kedves emlékkel fűzi magához; szeretett munkatársaitól — testvéreitől — kiknek körében annyi felejthetetlen édes és épületes órát töltött; a gymnasiumtól, mely mindenkor szemefénye volt; a sok, sok derék tanúlótól, kik, atyai jó taná- *) *) Az egri cist. konvent korjegyzetei. 1866. l) Tanácskozási jegyzőkönyvek. 1865/6,
