Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
AZ EGEI GYMNASIUM. Második közlemény.1) ej nem XIV. Fejezet kik a Pertics-ügyben2) az 1871. február 26-iki rosszaié végzés meghozatalára a megyebizottsági tagok többségét azon ürügy alatt, hogy hazafias kötelességet teljesítenek, nagy nehezen ösz- szetoborzották, abban a hitben voltak, hogy Juhász, hivatalból megrágalmazva és megcsúfolva, elkeseredésében itt hagyja Egret s így végtére mégis csak áldozatúl esik személyes bosszújoknak. Csakho; Juhász nem olyan ember volt, hogy, ha szigorú lelkiismerete vádolta, bárkinek dicsérete vagy ócsárlása letéríthette volna egyenes útjáról. Ügyet sem vetett hát a rosszaié végzésre, hanem, mint más egyéb értéktelen iratot, egy szényi megjegyzés nélkül beigtatta a hivatalos levelek sorába s aztán, megszokott buzgósággal, kötelességei után látott, melyek hosszabb időre osztatlau figyelmet és fokozottabb munkásságot kívántak. Mert a kezdődő alkotmányosság idején középiskoláink életében is nagy változások álltak küszöbön. A visszaállított magyar királyi helytartótanács, első felbuzdúlásában, nem kisebb feladatot tűzött ki maga elé, mint hogy a középiskolai tanítás egész rendszerét, az új viszonyoknak megfelelően, egyszerre és gyökeresen átalakítja. Legalább a február 20-iki helytartótanácsi leiratból, mely Juhásznak a hazai földírat és történelem tanítását illető intézkedését utólag jóváhagyta,3) azt kellett gondolnia, hogy az új tanterv és utasítás még az iskolai év befejezése előtt a tanári testület kezében lesz; azért eleve gondoskodni kellett, hogy, ha a helytartótanács — a mi kétségtelen volt — a tanári testületet véleményadásra felszólítja, a vélemény ne egy-két nap hamar munkája legyen. Azonban a második félév is jó előre haladt már, s a tanári testület nemcsak hogy az új iskolai évre *) Az első közleményt lásd az 1894/5-iki Értesítő 3—149. lapjain. 2) Pertics Mihály Vili. oszt. tanúlót Becsbe, egy katona barátjához írt meggondolatlan leveléért Lichtenstein herezeg katonai főparancsnok Kassára a katonai törvényszék elé vitette; ez „katonai esküszegésre csábítás szándékában“ vétkesnek mondotta ki, az országos katonai főparancsnokság pedig tizennégy napi fogságra ítélte. — A feltűnő esetnek s Juhász nemes és bölcs eljárásának kimerítő ismertetését lásd a múlt évi Értesítő 145 — 149. lapjain. 3) 1894/5-iki Értesítő. 143. lap. 1*
