Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
27 korához mérten magyar nemzeti szellemben adja elő és a tantervnek megfelelőn két tanfolyamból álljon, külön az alsó és külön a Vlll-ik osztályi tanúlók részére; addig azonban, míg a mindkét rendbeli tanúlók körülményeinek szorosan megfelelő tankönyvünk nem lesz, engedtessék meg nekünk, hogy Horváth tankönyvét használhassuk, melyből a történelem tanításával megbízott szakférfiú (Mezner Rudolf dr.) kezében semmiféle kár sem fog hárúlni a tanúlókra.“ Juhász évzáró jelentésének ez a része annál jellemzőbb, mert röviddel Pálffy Móricz gróf cs. kir. altábornagy és kir. helytartó emlékezetes látogatása után nem közönséges őszinteség és bátorság kellett fölterjesztéséhez. Pálffy helytartó június 28-án késő este érkezett Egerbe s másnap — vasárnap — reggel, a tanúlók nyolcz órai miséje után, legelőbb a gymnasiumot látogatta meg. Juhász a magas vendéget, kit Földváry János főispáni helytartó, Máriássy Gábor érseki helyettes — Bartakovics érsek épen bérma-körúton volt — és Koller hadsegéd kísértek, a tanári testület élén a díszkert bejáratánál rövid üdvözlettel fogadta s egyebek közt azért kérte rá az Isten kegyelmét, hogy Magyarország hajóját úgy kormányozhassa, hogy uecsak felséges ura tetszését nyerje meg, hanem hogy a magyar nemzetet is ölök hálára kötelezze. Pálffy azzal válaszolt, hogy különös figyelmébe ajánlotta a tanári testületnek „a nevelésben és a tanításban, főleg pedig a magyar történelem tanításában követendő elveket, melyek az állam — a ,haza‘ elnevezést gondosan kerülte — és a család javára egyedül képesek elővarázsolni oly nemzedéket, mely a kor tévelyeivel bátran szembe szálljon,“ s erre a történelem tanárához azzal a kérdéssel fordúlt, hogy miféle könyvből tanítja a magyar történelmet. ,.Horváth Mihály „Magyarország történeté “-bői, Kegyelmes Uram!“ felelt Mezner szokott erős hangján. „Úgy? annak a rebellisnek könyvéből?!“ jegyezte meg Pálffy és elfordúlt tőle. Aztán gyorsan áthaladt a kerten, bement a templomba és, Zsasskovszky Endre orgonálása közben, pár perczig a márvány korlát előtt térdelt, majd, a templom megtekintése után, sorra járta az osztályokat, mindegyikben megkérdezve a legjobb tanúlók nevét, különösen pedig azokét, kik érdemesebb szülőktől származtak. „Micsoda érdemei vannak édes apádnak ?“ kérdezte egyik ösztöndíjas tanúlótól. — „Negyvennyolczban a szabadságért harczolt és elesett,“ felelt a kérdezett büszke fájdalommal. — „Az nem érdem,“ mormogta magában a helytartó bosszúsan és végig nézett a tanári testületen. Megtekintette még a szertárakat s legvégül a konventet és itt, az igazgató lakásán, levelet s valami jegyzetet írt.1) Talán épen ekkor gondolt először a cistercita rend eltörlésére, melynek tagjai, úgy látta, egyátalán nem alkalmas esz- *) *) Igazgatói uapló. 1861/2.
