Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
120 középiskolai törvény megalkotásának, mint a mely lényegesen megszorította a tanúlók felvételét s magában véve lehetetlenné teszi azt, hogy párhuzamos osztályok nélkül a felsőbb osztályok benépesüljenek, a sok teljes középiskola pedig nem kényszeríti, mint azelőtt, a tanúlót arra, hogy házi tűzhelyétől megváljék. Innen van, hogy ez évtized két utolsó évében a tanúlók száma már a 400-oú is — habár nagyon csekély összeggel — alul marad s míg a 70-es években átlag 486 tanuló jutott egy-egy évre, most már csak 438. Az utolsó öt évben a népesség ugyan 400-on felül áll; a 80-as évek utolsó két événél tehát valamivel nagyobb, de párhuzamos osztályok felállítása nélkül az előbbeni évtizedekben mutatkozó átlagos számot valószínűleg sohasem fogja elérni, de ha vesszük az utolsó 10 évi átlagot 413-at, intézetünk népessége — összehasonlítva az állam vezetése és rendelkezése alatt álló 61 főgymn. 1893/4. évi kimutatásával, mely szerint átlag egyre-egyre 337 tanúló jut — még így is 22.2%-kal nagyobb. Végig tekintve most a nyolcz osztályú intézet 44 éves múltján, azt látjuk, hogy látogatása — a külső és belső körülmények leszámításával — állandó. Ezen idő alatt be volt írva 19896 tanúló, évi átlagban tehát 452, osztályonkint 56; míg tehát a népesség egészben véve a még öt osztályú intézetet 24'9o/0-kal a hat osztályúét pedig 16'5%-kal múlja felül, addig az osztályok átlagos népessége arányosan fogy, még pedig a hat és nyolcz osztályúnál egyenlően 1.2%-kal. 1790/1 -tői 1894/5-ig járt az intézetbe 42955 tanúló, 105 év alatt egy-egy évben átlag 409, tehát a múlt század átlagos népességéhez képest 8%-nyi a növekedés. Azon 175 év alatt pedig, melynek adatai rendelkezésünkre állanak, be volt írva az intézetbe 69508 tanúló, egy- egy évben tehát átlag 397; oly nagy szám ez, mely még napjainkban is, a nemzet kulturális, kereskedelmi, ipari és gazdasági fejlettsége, mellett, becsületére válik bármely tanintézetnek. E népesedés mélyebbre ható okainak kutatásánál hagyjuk figyelmen kívül magát az intézet értékét. Eger a múlt század legvégéig oly nagy terjedelmű egyházmegyének volt középpontja, mely e század elején két püspöki megyének, a kassai és szatlimáriuak adott életet. Áldozatra kész főpapjai a tudomány és nevelés szent ügyének érdekében annyit tettek, a mennyire szerte e hazában aligha találunk. S hogy a tőlük alapított intézetek annál gyümölcsözőbbek legyenek, kiapadhatatlan jótékonyságukkal gondoskodtak. Örök hálára méltó ösztöndíj- és jutalomalapítóinkon kívül ugyan ki tudná megmondani, hány jótevőnk tette édessé ezer meg ezer tanúlónknak keserű kenyerét? Ha mindezekhez hozzá veszszük még azt, hogy a tisztán magyar környékű s maga is tősgyökeres magyar Eger városa legalkalmasabb volt arra, főleg a régibb időkben, hogy a felsővidéki idegen vagy idegenes ajkú-
