Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1895
Tartalomjegyzék
mo Kovách Demjénnel a természetrajzi szertár új őrével, kit lelkes bingóságáért nagyon megszeretett, mikor csak teliette, ki-kirándult a közelebb s távolabb vidékekre, s gyűjtötte a bogarakat, hernyókat — hernyókból dolgozó szobájában kikelt lepkéket szokott gyűjteményébe fölvenni — oly kitartással, hogy fiatal kísérője szinte kifáradt mellette. Hazai és külföldi lepkékből álló gyűjteményét 1890-ben, bogárgyűjteményét pedig 1891-ben adta át a gymnasiumnak; aztán neki fogott az összes gyűjtemény kiselejtezésének és teljes átrendezésének, hogy inkább maradjon ki belőle sok, a mi könnyebben pótolható, mint hogy a szám kedvéért csorba essék a minőségen. Heteken, hónapokon át dolgozott, agg korához képest fiatal erővel; nem engedte lankadni a vágy, hogy munkáját kedve szerint befejezhesse. Mire az ősz köde leszállt, be is fejezte, s így az egész bogár- és lepkegyűjtemény — a hagyatékából 1893. elején még átkerült példányokkal együtt 14.081 darab1) — szinte kizárólag az ő tudós lelke nemes szenvedélyével űzött gyűjtései- s rendezéseinek nem egy szaktudós részéről nagy elismeréssel találkozott eredménye. A tanári testület hálájához a közoktatásügyi minister köszöneté csatlakozott, Vajda Ödön zirczi apát pedig, mint Rezutsek a Vrabélyét, megfestette mellképét, „hogy gyűjteménye felett mutassa mindig nemes alakját s róla mai növendékségünk késő unokái is tanulják meg tisztelni a munkát és becsülni a köznek önzetlenül hozott áldozatot.“ 2) A természetrajzi múzeumnak a Kempelen Rudolf gyűjteményével való megbővülését Horváth Zsigmond biztosra vette, azért jó előre gondja volt rá, hogy annak idején vagy ő maga, vagy utódja addig is, míg a gymnasium újjáépítésének ideje elérkezik, helyet szoríthasson számára. A szertárak helyisége, pedig a konventi és a tanári könyvtár régen, még 1861-ben, kikerült onnan, a hetvenes évek végén már annyira szűkké lett, hogy a nagyon felszaporodott természetrajzi tárgyakat, főkép az állatokat, egymás hátára halmozódván, tetszés szerint nem lehetett többé előszedni, sem a kisebb-nagyobb sérülésektől megóvni. Mikor aztán a bajai gymnasium átvétével bizonyossá vált, hogy az új építkezés egyhamar nem remélhető, Horváth Zsigmond Szvorényit is, az új zirczi apátot is folyton sürgette, hogy a természetrajzi szertárnak akárhol, de elég tágas helyet szerezzenek. Végre? 1883. elején, abban állapodtak meg, hogy a templomtól a délinek megfelelő, szintén harminczöt méter hosszú északi helyiséget elválasztják és, ideiglenesen, természetrajzi múzeummá berendezik. Ez a kettős terem újra padlózva, új ablakokkal, a szükséges — nyolcz nagyobb és négy kisebb — üveg szekrényekkel s egyéb bútorfélékkel ellátva, a téli ') Részletezve 1. alább a „Szertári növekedés“ czimü szakaszban. s) Értesitö. 1866/7 -1892/3.
