Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
6 elfoglalta.*) A polgárháború alatt székhelyükről több ízben és hosz- szabb időre kiszorult és birtokvesztett püspökök már előbb sem láthatták el egyházmegyéjüket papokkal; most pedig, hogy Perényi a káptalant is kiűzte Egerből és a vár erősítésére még a sz. János- templomot is lefoglalta, az egységbontó hitújítás Egerbe is szabad utat nyert. A kétféle ellenség versengései közt, a papok elüzetvén, elszé- ledvén, vagy a kor süllyedt erkölcseinek magok is áldozatul esvén, a vagyona és élete miatt örökös aggodalomban élő lakosságnak sem ideje, sem alkalma nem volt arra, hogy az erkölcsi élet egyedüli kútfejéből a vallásból, küzdelmeiben erőt és szerencsétlenségében vigasztalást meríthetett volna; hitét is, erkölcsét is elvesztvén, hálás terök nyílt a vallásújítóknak a buzgólkodásra, mely minden újítással együtt jár. Az előkelők szívesen hajoltak az új tanításra, mert felszabadította kapzsiságukat; a parlagon maradt köznép pedig, mert az új igehirdetők nem siettek a régi és az új hit különböző voltáról felvilágosítani, tudatlanságában mohón szívta szomjú leikébe a rég elfeledettnek vélt új hitelveket. Perényi Péter, kinek birtokfoglalásait az új hit szentesítette, és hűséges várnagya, Varkoch Tamás, hathatósan támogatták az új igehirdetőket, hogy lábát a Protestantismus necsak a vidéken, hanem a püspöke-vesztett megye székhelyén is megvethesse. Elképzelhető, hogy a régi hit emlékei, a mennyiben a vad katonanép keze talán még megkímélte, az újítók keze alatt végkép megsemmisültek. Vrancsics Antal — a későbbi egri püspök — levele szerint Egernek semmije sem maradt régi szépségéből; borzasztó volt benne minden, undok és elszomorító.2) Dobó István, egri várkapitánysága idején (1548—1553.), gátat vetett a várban a protestáns pásztorok további munkájának s Oláh Miklós püspökkel és a visszatért káptalannal együtt mindent megtett, hogy a katholikus vallást régi állásába visszasegitse; de Erdélybe távozta után azon három év alatt, mikor a püspöki szék jövedelmét a vár javítására és a katonák élelmezésére fordították, a Protestantismus a protestáns Fiigedi várgondnok támogatásával a várban is újra hatalmaskodni kezdett.3) Az 1552-ik év örök dicsősége Egernek és elsőrangú büszkesége a magyar nemzetnek; de a várost romhalmazzá változtatta. Eger megszabadúlt még ez egyszer, de romjaiból csak nagyon kis része emelkedhetett már fel. A várat az 1557-ig betöltetlenül hagyott püspöki szék jövedelmeiből — Bódy György Csanádi püspök az egri püspökségnek administratora volt ezalatt s csak később lett püspökévé — megerősítették, hogy újabb ostromokat is kiállhasson, de az elpusztúlt házak helyén in‘) Szederkényi: Heves vármegye tört. TI. r. 2) Balássy: Vázlatok. s) Szederkényi: Heves vármegye tört. II. r.
