Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
95 Ez a forradalmi mozgalom, mely többé-kevésbbé a tanító-rendekben is mutatkozott, könynyen válságossá tetette az egyház helyzetét, a mennyiben egységét megbontotta és erejét, melyre pedig a szélső radicalismusnak előre látható támadásaival szemben igen nagy szüksége volt, nagyban megbénította; mert a XX. törvényczikkben az egyenlőségnek és a viszonosságnak csak elve mondatván még ki, az elv alkalmazásánál állott volna majd elő a kérdés, mennyiben bírja az egyház megvédelmezni törvény és jog útján el nem vitatható igazait, melyeket a szélső radicalismussal szövetkezett protestáns felekezetek, a mennyiben, a látszat kedvéért, a magok számára egyszerre mind nem követelték még, kizárólag a kormány rendelkezése alá törekedtek juttatni. A pesti országgyűlés elé terjesztendő egyházpolitikai és tanügyi törvényjavaslatok minősége mutatta volna meg tehát, vájjon a kormány többre tartja-e a vallási és a társadalmi békét a maga és a protestáns felekezetek hatalmi érdekeinél; attól függött, ha a háború közbe nem lép, az új alkotmány alapjának megszilárdúlása is. A katholi- kus egyházat erőszakkal talán meg lehetett volna fosztani jogaitól, alapítványaitól és iskoláitól, de arra, hogy az államtól való függését elismerje, nem lehetett volna rákényszeríteni; mert egyesek, hívek és papok, megtagadhatják egyházukat; de az egyház magamagát nem tagadhatja meg. Válságos küzdelem felé sodorta tehát a nemzetet a követeléseiben határt nem ismerő radicalismus; azért nem csoda, hogy az események higgadtabb s távolabb álló szemlélőit, mivel az egyház ellen készülő támadásokban nemzeti létünk alapjának megtámadását látták, a válságos küzdelmeknek puszta elgondolása is aggodalomba ejtette. Mert a „reform“ hírére az ország minden részében mutatkozó forrongás azt jelentette, hogy a szenvedély uralma elkezdődött. Rövid időre Eger társadalmi élete is felkavarodott; a közönség bizonyos része szintúgy, mint a fiatalság nagyon is élénk érdeklődéssel fogadta a pesti reform hírét, és a polgári szabadság s a személy és vagyon biztonság érdekében haladéktalanul felállított nemzeti őrseregnek nagy gondot adott, hogy „a szabadság hajnalhasadására támadt lelkesültség túlcsapongó ne legyen.“ Még a megye alpapságát is egyszerre elfogta a „reform“ láza. Akadtak fölös számban sorsukkal elégedetlenek, vagy a kik a fegyelem korlátját tágabbnak óhajtották, s izgattak, gyüléseztek, előbb kerületenkint, azután, mikor a felvetett alkotmányozó „reformkérdések“ eléggé meg voltak már hányva, képviselőket választatták a megye székhelyén tartandó uagy gyűlésre. Az alkalom is kedvezett; az érseki szék Pyrker halála óta (1847. deczem- ber 2.) üresen állt. Szabadabban, a tekintélyre való tekintet nélkül lehetett hát vitatkozni, s csupa tűz lángolt a lelkesedéssel teli ifjú szónokok ékes ajakán, a mint „a szabadság feltámadt varázs szel-
