Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
89 is csökkent, de hogy a megyegyűlések 1841-től megint véresekké váltak, a régi kihágások is megújultak. Különösen a képtár új palotája volt kitéve a rongálásnak és beszenn3rezésnek; az éjjeli dobzódók serege mintha csak azt akarta volna kimutatni, minő durva tud lenni, ha akar. Pyrker végtére is megúnta az örökös javítást és tisztogatást és a palota elejét díszes vasrácscsal bekeríttette, a közbeeső keskeny tért pedig virágos kertté alakíttatta. Mikor a rács készen volt, az ellenzék vezető urai a városi közgyűlésen roppant zajt ütöttek „a város területének ilyetén önhatalmú elfoglalása és bitorlása“ miatt és Pyrker személyét sértő kifa- kadások közt követelték, hogy a tanács hányassa el onnan a kerítést. A higgadtabbak emlékeztették a gyülölködőket Pyrker jó szándékára, a város iránti bőkezűségére és arra is, hogy sohasem kívánt semmit ingyen a várostól. Hosszú küzdelem után végre abban állapodtak meg, hogy menjen Pyrkerhez egy küldöttség s vonja kérdőre, mi jogon foglalta el a kérdéses területet. Mikor a küldöttség vezetője, Rózsa Károly városi biró, a gyűlés kívánságát előadta, Pyrker — mondják — elfordúlt és könyezett; azutan leültette a küldöttséget, maga pedig az asztalhoz ment, jókora papírtekercset vett elő fiókjából s kiterjesztette a küldöttség előtt; egy hatalmas kaszárnya kész terve volt. „Beláthatják — igy szólt — hogy a mi a képtár falával napról napra történt, nem lehetett már tovább tűrnöm; hasztalan kértem a tanácsot, kérésemnek nem volt semmi sikere; nem segíthettem hát a bajon máskép, mint azzal a rácsos kertecskével; azt hittem, inkább örülnek rajta, mert hiszen szép is és senkinek sincs útjában; meg aztán nem is kívántam ingyen. Nézzék e rajzot; Eger szegény, azt gondoltam, ez a kaszárnya is majd csak hajt neki valami kis hasznot. De hát a város számára nem kell tőlem az uraknak semmi, s azok után, miket tegnap is mondtak rólam, attól lehet tartanom, hogy ezel az ajánlatommal is elutasítanának. Nem lesz rá alkalmok. Mindeddig nem tudtak, nem is akartak megérteni; ezután sem értenének meg; pedig szép álmaim voltak Egerről. Most már öreg is, beteg is vagyok, pihenni vágyom; jobb hát, hadd legyen vége köztünk mindennek.“ A kandallóban felcsapott a láng. Pyrker lehanyatlott zsöllyéjébe és sírt. A küldöttség leverten távozott és szomorúan adta hírül, hogy Eger egy kaszárnyával szegényebb lett. Nemcsak egy kaszárnyával. 1846-ban nyílt meg Pesten a nemzeti múzeumban a magyar nemzet legelső nyilvános képtára, a Pyrker-képtár. A nemzet hálával fogadta a nagy ajándékot, nemzeti kultúránk haladásának egyik jelző oszlopát, melytől annyi sok mással együtt, az utódok soha nem pótolható kárára, szinte ujjongva fosztották meg Egert sorsának akkor s még azután is sokáig ünnepelt intézői.
