Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
87 megyéktől: a híres Pyrker-űt megnyitotta a sziklaszorost, hogy áthordhassák rajta árúikat és a város forgalmát élénkítsék; a katonaságnak nem volt alkalmas kaszárnyája: a régi gymnasium-épületet, miután rendbe hozatta, a legénység- számára a városnak ajándékozta, tisztek számára pedig, ugyancsak a városnak, külön házat építtetett; idővel, ha módja engedi, a maga telkén, majd új, díszes kaszárnyát is emeltet, s ez is emelni fogja a várost díszben, tekintélyben és forgalomban. Most aztán, hogy a régi gymnasium-épületbe, melyben, a hogy eleinte beosztotta, az ének-, zene- és rajziskola mellett a városi elemi osztályoknak is jutott volna hely, a katonaság bele költözött, elemi iskolai épületről is kellett gondoskodni, mert a meglevő szűk is, rozzant is volt, a városi atyáknak pedig se fölösleges pénzök, se szándékuk nem nem volt újnak épitésére. A főutczában, a mostani posta helyén, akkor üres városi telken, akart hát a városnak emeletes elemi iskolát építeni, tágas, torn ázásra is berendezett udvarral, mert a szellem képzése mellett a testi ügyesség rendszeres fejlesztését is szükségesnek tartotta. Csakhogy az elemi iskola építését bizonyos feltételhez kötötte. A seminarium és a gymnasium között a partoldalban egy dísztelen épület állott, a város tulajdona, akkor, a város-atyáknak nem nagy dícséretökre, a papnövendékeknek és a gymnasiumi tanúlóknak pedig botránkoztatásukra — mert mind a két épületből oda láttak — nagyon kétes hírű korcsma; közte és a szeminárium közt csak gyalogosan, szűk, meredek sikátoron át lehetett feljutni a vásártérre. Ezt a nagyon kétes hírű korcsmát kérte a várostól az elemi iskola építésének fejében, hogy lerontássá és a Kacsa-közből kocsi közlekedésre is alkalmas széles utczát alakíttathasson. A város ellenzéki atyái — szinte hihetetlen — jobban gyűlölték Pyrkert, mint szerették városukat és gyermekeiket, s Pyrker ajánlatát sértő kifakadások közt visszautasították; az a kétes hírű korcsma pedig ott maradt, mig a zsandárság be nem záratta, hogy — a mi ekkor, mert Pyrker óhajtotta, szintén nem kellett — rozzant szobáiban majd több mint félszázad után a zene-iskola s ennek rövid egy évi élte után a nőipariskola vonja meg magát. A rajzoktatás sikerét is ez a gyűlölködés hiúsította meg. Pyrker szomorúan látta, hogy a lyceumban berendezett rajziskolája majdliogy egész üresen nem áll; iparos tanúló csak elvétve akadt bele egy-kettő, s a gymnasium tanúlói közül is — az érseki finevelő növendékein kívül, kikre kötelezővé tette a rajztanúlást — nagyon kevesen látogatják. Nem értette a részvétlenség okát s már arra is gondolt, hogy a tanúlók nem nyernek talán elég buzdítást az igazgatótól; hozzá fordúlt hát Rezutsekhez és megkérte „magyarázza meg nekik a rajztanúlás kellemes és hasznos voltát s adja eléjök, mit veszthetnek vele, ha fiatal korukban ezt a szépre-jóra ingyen kinálkozó alkalmat elszalaszt-
