Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
70 ben kívánta tanítani; az igazgató, Schuman, be is nyújtotta a tanári testület kérvényét a főigazgatóság útján a helytartótanácshoz. A siker biztosítása végett óhajtották ezt; azt akarták, hogy a magyar nyelv kivétel nélkül minden tanulóra kötelező legyen. Kérvényük félre tétetett, de ez nem akadályozta őket abban, hogy ingyen órák adásával mennél több tanúlót ne csalogassanak a magyar nyelv tanulására sem ekkor, sem később, egész 1819-ig, mikor a magyar nyelv végtére mégis felküzdötte magát a rendes tárgyak sorába. Az igazgatók nemcsak megszerezték az újabb érdemes magyar munkákat, hanem, hogy a tanulókat is rákapassák a magyar munkák olvasására, beállottak gyűjtőknek s egy-egy jelesebb munkára húsz-harmincz előfizetőt is gyűjtöttek a tehetősb tanulók közt. *) Rezutsek igazgató 1834-ben hivatalos téren is elkezdte a magyar levelezést, ámbár latin nyelven nemcsak rendkívül könnyen, hanem szépen, sőt ékesen írt; a városi hatóságnak és a megyei alispánnak latin nyelvű átiratára is rendszerint magyar nyelven válaszolt.2) A magyar „ékesírás“ tanítását, heti két órában, már 1830/1-ben elkezdette és az írásfüzeteket a vizsgálaton, szépségük sorában, kirakatta a közönség elé. Akkor az igazgató jelenlétében a félévi vizsgálatokon kívül havi vizsgálatok is voltak. Rezutsek különös figyelemmel kisérte ezeken a klasszikusok fordítását és a havi tanári tanácskozásokon időről időre figyelműkbe ajánlotta tanártársainak, hogy a klasszikűsok magyarázatánál a szabatos és magyaros fordításra már a grammatikai osztályokban is mindenkor kiváló gondjok legyen, hogy a tanúlók „édes hazai nyelvünkön helyesen és szépen szólni és írni mennél hamarább megtanúljanak.“ Részben ennek a magyar nyelv iránt való buzgólkodásának tudható be, hogy a tanúlók közt gyérűlni kezdett a kötelező latin beszélgetés. Udránszky főigazgatónak (1826—1835) 1834-ki látogatásakor feltűnt, hogy az egri tanúlók latin beszélgetésében nincs meg az a könnyűség, melyet a felvidékieknél talált, s a hanyatlást abból magyarázta, hogy a tanárok a magyar nyelv tanításában a latin nyelv rovására buzgólkodnak. Az igazi ok, mint Rezutsek megjegyezte, nem az iskolában, hanem az iskolának a közélethez való viszonyában volt. „Mióta — úgymond — a tek. KK. és RR. szinte egyértelmüleg a felett panaszkodnak, hogy a magyar nemzet annyi évszázad óta a latin nyelv igája alatt nyög, és azt sürgetik, hogy a míveltebb nemzetek példájára a hazai nyelv legyen a hivatalos élet nyelve: nagyon érthető, hogy a tanúló ifjúság egy része e buzgólkodásból, az értetlenebb közönség szóbeszédje után, azt a hitet meríti, hogy a latin nyelv felesleges valami és el kezd iránta hidegülni.3) *) Zoffesák igazgató levele. Consiqu. Epist. Offic. 1826. 2) Consiqu. Epist. Offic. 1834/5. 3) U. o.
