Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
27 nyakra-főre kelljen azt rögtönözni. Barkóczy tehát, megértvén főpász- tori feladatát, 1754-ben a jezsuita atyákat, eddigi müködésök teljes elismerése mellett, a theologia tanításában a maga papjaival váltotta fel.*) Barkóczy püspök a következő évben a philosophiai intézetet is megalapította, mely fejlődésében lépést tartott a haza egyéb ilynemű intézeteivel s később, kivált a XIX. század harmadik és negyedik tizedében, a pesti egyetem után a hazának jóformán legnépesebb ilynemű intézete volt. Az 1753/4. iskolai évvel tovább fejlett a gymnasium; a négy tanárhoz t. i. mint segédtanár, egy ötödik tanférfiú járult, 1754/5-ben pedig, a miut már előbb (1743/4.) a rhetorica és poesis, úgy a syntaxis, grammatica, principia és parva is külön-kiilön tanárt nyert; a rhétorok tanára rendesen az ifjúság Mária-társulatának elnöke, a poétáké vasárnapi, a syntaxistáké ünnepi hitszónok, a többi pedig, valamint a fentebbiek is, kiki saját osztályának egyszersmind catechetája — hitoktatója — lett. S ez az állapot mindvégig megmaradt. Ettől fogva, hogy a gymnasium az új épületbe került át, collegiumjokban más czélra használható helyiségeket s az építkezés megszűntével számosabb háznép eltartására anyagi tehetséget nyervén, legközelebb 1758-ban, tetemesen szaporították a házbeli rendtagok számát s mind nagyobb *) A. 1754. die 21. Julii P. Provinciali Jesuitarum Paulo Zetlaclier ultimátum est: „Admodum Ede in Christo P. Piovincialis! Deo auspice in Oathedrali mea Ecclesia Agriensi ad mentem Tridentini cum eonsilio et consensu Capituli mei erexi praebendam Theologalem, cuius Proíessori ties alios de Clero meo Saeerdotes adiunxi, ut duó eorum Theologiam Scholastico-Dogmaticam, tertius Seripturam Sacram, quartus Canones Ecclesiasticos Alumnos Seminarii mei Agriensis nova methodo, per suam Maje- statem Oaesareo-Begiam ordiuata, doceat. Quia igitur trés Societatis Saeerdotes, qui, per Decessores meos requisiti, hucusque Stipendio mei Seminarii pro trad end a Theologia morali et polemica, sacrisque Canonibus, Agriae alebantur, deiueeps mihi necesaarii haud sint futuri, cum de opportuna in sequentem annum Scholasticum mutatione iis providen- dum esse Admodum Endae Ptti V-ae hoc suarum dispositionum tempore insinuo; tűm multas, et perhumanas Sacrae Societati ago gratias, quod eorum operám mihi, meisque Decessoribus in tarn necessario munere ad hue commodarit. Si quid a mea mediocritate in Sacrae Societatis usus, et commoda proficisci unquam poterit, summa eurae, studii, industriaequi meae promptitudine testabor, mihi officia eorum et grata et utilia exstitisse. Quaesoque, nolit A. R. P. Vestra hoc meum proposition animi vei alieni, vei non con- tenti nótám interpretáld: sciat imo me et Societati isti esse addietissimum, et permagni facéré labores ac sudores, quos erudiendae iuventuti impendit utilissimos; séd e Clero meo Professores isthic malo, tűm ut Trideutino Praebendam Theologalem in Cathedra- libus Ecclesiis erigi praecipieflti, quando posse me video, satisfaciam ; tum ut hoc docendi munere, alioquin Statui Pastorum proprio, amplius ac solidius Clero meo, quod nemo ei iusto inviderit, módúm et stimulum suppeditem. Quod meum consilium cum A. E. P. V-ae, turn bonis omnibus probation iri spero. Ceteroquin — etc. Fr. e Com. Barkóczy. Eppus.“ — Extractus Protocolli Episeopalis Agriensis. Anni 1754. Az érseki levéltárból.
