Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
125 foglalja. A mű, e nemben a legelső, miután dallamait Pitscb, a prágai orgona-iskola igazgatója, kifogástalanoknak ítélte — Juhász kérte fel bírálónak — Egerben, Juhász Norbertnek „a műéneklés barátjának és buzgó pártfogójának“ ajánlva, 1858-ban jelent meg és, az Egri Ének- kátéval együtt, középiskoláinkban a műének tanításának megindítója lett. Akkor a Zsasskovszky testvérek egyike, Ferencz, a székesegyháznak arany éremmel díszített karnagya, hat év óta volt már, mint a műének tanára, a tanári testület tagja, és a tanúló ifjúság énekkara, melyet Juhász ösztönzésére 1853-ban alakított meg, lelkes vezetése alatt annyira fejlett, hogy már nemcsak a templomban a hívők áhítatának emelésére, hanem a nyilvános iskolai ünnepeken a legválogatot- tabb közönség gyönyörködtetésére is félelem nélkül felléphetett. A jezsuiták idejében divatos iskolai ünnepségek — nyilvános szavalatok, költői és szónoki versenyek, akadémiák, színi előadások — melyek a közönségnek az iskola iránt való érdeklődését nagyban előmozdították, 1770-ben megszűntek az egri gymnasiumban. Pyrker érseksége alatt, ha a társadalmi viszonyokat a politikai ellentétek meg nem lazítják, nagyon hihető, hogy legalább az iskolai év befejezése nyilvános ünneppé fejük, mert Pyrker az első időkben szives-örömest jelen volt a tanúlók vizsgálatain, és a tanári testület, már csak az iránta való tiszteletből is, mennél ünnepiesebbekké törekedett volna tenni a megtiszteltetésnek ez alkalmait; de az a gyűlölködés, mely, mint láttuk, annyi szép és nagy tervet meghiúsított, Pyrkert évről- évre hosszabb ideig távoltartotta Egertől, és az iskolai év, mint az előtt, egész csendben, minden ünnepség nélkül végződött. Bartakovics érseksége alatt e részt is csakhamar kedvező fordúlat állott be. A nemzeti gyász idején a gyűlölködés lángja elaludt. Az előbb félrevezetett közönség, melynek támogatásra és vigasztalásra volt szüksége, érezte, hogy a közszerencsétlenség e napjaiban főpásztorának szíve közelebb van hozzá, mint azoké, kik azelőtt a gyűlölködés magvának hintegetéséből éltek, s a hol csak megjelent, ragaszkodó szeretettel csoportosult köréje. És Bartakovics mindenütt megjelent, a hol segítségre, támogatásra, vigasztalásra vagy buzdításra volt szüle ség. Mindjárt azon kezdte, hogy annak a nagy pernek, mely, mint említettük, a város és földesurai — az érsek és a főkáptalan — közt másfélszázadon keresztül az egyenetlenségnek kiapadhatatlan forrása volt, bármily nagy áldozat árán is véget vessen s ez úton az idők fordúltával ismét lángra lobbanható gyűlölködésnek elejét vegye. 1855. augusztus hóban írták alá az „örökös egyezkedést," mely szerint „az érsek és a főkáptalan Eger város javára lemondott a borkilenczedről és a szőlők aljától eddig járt taksáról oly feltétel alatt, hogy ezekért a város egyszer s mindenkorra
