Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
8 csak furcsa volna, hogy ha a vallási mozgalmak mint ilyenek vitték volna előbbre irodalmunk ezeréves ügyét. — És hogyan és mért fészkelhette magát belé e hiba Beöthyék irodalomtörténészeti eszmekörükbe? Nem egyébiránt, mint azon körülmény folytán, hogy bár számos hivatott munkással dicsekszik irodalomtörténészetünk, s még számosabb nagybecsű buvárlatok, adatgyűjtések s adatkritikák látnak napvilágot úgyszólván napról-napra, midőn különösen az akadémiától támogatott szakfolyóirattal is dicsekszik e tudományágunk: ámde hiányzik még nálunk e szakmának elmélete! Már pedig az elmélet avathatja csak igazán tudománynyá az adathalmazt, legyen az bármi gazdag és becses különben. Az elmélet hiánya oka minden bizonynyal annak is, hogy irodalmunk története iránt a magyar müveit nagy közönségnek aránylag csekély az érdeklődése; mert csak az elmélet képes tisztult tiulalmat hozni létre a tárgyhalmaz felől; hol tehát ez hiányzik, s ahol ennek folytán irodalmunknak még világirodalmi nagyságai felől is ingatagok a felfogások; hol egyes költői törekvéseket alig tudunk belé illeszteni az irányeszmék lánczolatába s áramlataiba, hiányozván a szerves felfogás, a vezérelv és módszer tudalma: ott, és épen ott van értelme az ismeretes közmondásnak: „Ignoti nulla cupido“ . . . És vajon remélhetjük-e ez állapot javulását mai tudományosságunktól, midőn oly sűrűn gazdagodik e tudományszak adattára a folytonos buvárlatok eredményeivel ? Részemről ezt kötve hiszem; mai tudóskodásunk jellege ugyanis nagyban hasonlít a görög műveltség napjának leáldozta után a bizanti korhoz, midőn t. i. szóhüvelyezéssel, szőrszálhasogató aprólékoskodásokkal töltötték az időt, mert az eszmék bérczeinek magasára nem birt fölemelkedni a völgyben ülő kis- lelkü kor. Mai tudományosságunkban is kevés az érzék az eszmék iránt, s a száraz adatgyüjtögetésben tetszeleg magának az egész tudós világ; mert hiszen most ez a divat. Szomorú bizonyítékul szolgálhat a többek közt az a példa is, ami csekélységemmel esett meg. Midőn ugyanis az 1891—92-iki iskolai értesítőnkben egy toll alatt levő munkámból, mely a regény elméletével foglalkozik, minő munka tudtommal még sehol sincs, — egy ártatlan mutatványt közöltem' a bold, eml. Szvorényi biztatására e czim alatt: „A regény dialektikája,“ — ezt ismertetve G-óbi Imre 1), elárulja sikerült ellenmondásaival, hogy még csak távolról sincs sejtelme sem azon eszmekörről, melyben az én szerény kísérletem mozog. Csakis példának okáért említem ezt, hogy lássuk, mennyire nem tud mai korunk az eszmék nyelvén. E fölött való elmélkedésem adta hát kezembe a tollat, hogy csekély erőmmel megkíséreljem útját egyengetni az irodalomtörténészet elméletének. ') Egyet, pliilolog. közi. 1891. decz.
