Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
6 korában nem egyszer helyettesítette atyját a kóruson Sáta egyszerű népének büszke örömére. így a hasznos és kellemes foglalkozás egyesítése korán átment a gyermek vérébe, s anyjának gyöngéd szeretete, atyjának okos szigorúsága és keresztapjának nyájas bölcsesége szerencsés közép úton fejlesztette, gondosan távol tartván tőle mindent, a mi fogékony lelkében akár a keserűségnek, akár az émelyítő édességnek ízét hagyhatta volna hátra. 1826. őszén Egerbe hozta atyja a gymnasium első grammatikai osztályára. Az idegen kezekbe került gyermek nem találta bele magát a szokatlan helyzetbe; nagyon érezte hiányát szülei és keresztatyja szerető nyájasságának, s gyöngébb szervezete is sínylette a kevésbbé szabad városi életet. Betegeskedett és tanulmányaiban sem indúlt úgy. mint otthon remélték. Egészségét és munkakedvét csak a késő tavasz hozta meg, de rövid volt már ideje a mulasztottak pótlására. Az iskolai év végén csupán a magyar nyelvből került az első rendűek közé, többi tanulmányaiból a másod rendűek közé jutott a hatodik helyre. Szüleinek fájt a szeretett flú elmaradása, de az áldott lelkű keresztapa meg tudta őrizni őket az elkedvetlenedéstől. A vakáció egészen megerősítette, s a következő évben, mint ismétlő, az eminensek közé emelkedett s ott mindvégig meg is maradt. Nagy vigasztalás volt ez a jóságos édes atya szivére, kit ez időben ifjú nejének napról-napra láthatóbb hervadása kinos aggodalommal töltött el. S aggodalma nem volt alaptalan; egyetlen gyermekét a harmadik osztályra már mint anyátlan árvát ajánlotta tanárainak gondjaiba. És a gyermek érezte, hogy kötelessége vigasztalására lenni bánatos atyjának; azért megkétszerezte szorgalmát s az év végén nemcsak feljebb jutott az eminensek között, hanem azonfelül még a Fuchs-díjjal is kitüntetve sietett haza a lelke jobb felétől megfosztott édes apa bánatának enyhítésére. Legmagasabbra azonban a következő évben, az utolsó grammatikai osztályban, emelkedett, mikor a hittanból első, a magyar nyelvből második, a többi tanulmányokból pedig harmadik helyre sorozták az eminensek között. A humán (a mai ötödik és hatodik) osztályokban szoros baráti viszonyba lépett egyik legtehetségesebb és legszorgalmasabb tanulótársával, a gömöri születésű Sipeki Pállal, és e barátság határozott irányt adott az ifjú Szvorényi fejlődésének. Akkor időben ritka családban voltak még magyar könyvek. Sipeki családja a kivételek közé tartozott; özvegy édes anyja régibb és újabb szépirodalmi munkák olvasásával is enyhítgette gömöri magányának szomorúságát. Fogékony lelkű fia, ki a mi Szvorényinknál harmadfél évvel idősebb volt, a szünidők alatt már grammatikus korában követte édes anyja példáját, a rhetorikai osztályra jöttekor pedig elhozta magával Kisfaludy
