Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1892
Tartalomjegyzék
54 nyok fejlesztésére fordította. Tudta jól, hogy jelen társadalmunk bajai mind e tudomány helytelen irányának tulajdoníthatók. Mint azt „Aeterni patris“ kezdetű körlevelében mondja: „A ki korunk sanyarú állapotait figyelmére méltatja s a közügyek menetét, valamint a magánosok életviszonyait vizsgálja, bizonyára azon meggyőződésre jut: hogy e bajoknak, a melyekkel már ktizködünk vagy a melyektől félünk, áradozó forrását azon, az Istenről és világról szóló téves nézetek képezik, melyek a bölcseleti iskolákból átszivárogtak a társadalom minden rétegébe“. A pusztán bölcseleti eszmék által felidézett nagy francia forradalom iszonyai megtanították őt arra, hogy mily veszélybe döntheti a társadalmat a bölcselettudomány helytelen művelése. Azért — mint önmaga írja — „az eszmék és az élet zűrzavarában az ember a józan bölcseletben találja fel a leghatkatósabb ellenszert, ha ezt buzgón és tapintatosan műveli; mert a józan bölcselet van arra hivatva, hogy egyrészt eloszlassa a modern bölcseletből származó tévelyeket, másrészt, hogy megszilárdítsa a rend, a méltányosság és igazságosság alapjait, melyek az államok nyugalmát, a népek üdvét, a nemzetek testvériességét biztosítják.“ De melyik az a philosophiai rendszer, a mely világító tűzoszlop gyanánt vezetheti az emberiséget haladásában ; a melynek elveire bizton rámondhatjuk, hogy ezek világa nem lidércz fény, mely pocsolyába, hanem vezércsillag, mely a biztos kikötőbe kalauzol; a mely úgy a tudományok fejlődésében, mint cselekvéseink helyes irányításában az igaz utat biztosan kijelöli ? Ha végig tekintünk a philosophiai rendszerek fejlődéstörténetén, látjuk, hogy Thalestől a neoplatanismusig, Verulámi Bacótól a legújabb korig a philosophiai rendszerek egymást váltják, egymást cserélik; mindenik az előző hibáját javítani igyekszik, de úgy, hogy újabb hibát követvén el s egy újabb javítót tesz szükségessé: míg végre a sok javítás és még több hiba után egy képtelen rendszerben feloszlik. így jutott a Socrates előtti physikus iskola Anaxagoras, Socrates, Plato, Aristo telesen keresztül a stoicismus, epicureismus és scepticis- mus képtelenségeihez; így ért a „szabad gondolkozás“ Verulámi Bacótól, Des Cartestól a realista Locke,' az idealista Leibnitz, a criticus Kanton keresztül a legridegebb materializmusig. Egyik sem jelelhette meg azon helyes utat, a melyet úgy a tudásban, mint a cselekvésben bizton követhetünk, midőn a kutató emberi ész jogait vagy túlbecsülte vagy pedig teljesen ignorálta. Pedig az ész jogainak helyes megállapítása alapja a helyes bölcseletnek s ez által a társadalom jólétének. Mert az emberi ész jogainak túlbecsülése a rationalismushoz vezet; a melynek következményeiként szent Atyánk ezeket Írja:1) „E ') Quod apostoliéi muneris. 1878. decz. 28.
