Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
I. £1 zeycnij dialefUiíiája. il^Jha végig tekintünk a különféle poétikai műveken, tapasztaljuk, ^■0' hogy bennük bizonyos tétova és zavar uralkodik, akár a költés egész rendszerét, akár annak egyes ágát tárgyalják, akár egyes műfaj monográfiájával foglalkoznak különösen. E tétova és zavar jó részt onnan ered, hogy az analitikai részt nem különítik el kellőleg a szintetikai résztől, s vagy jobbára az előbbi felé nehézkednek, csaknem elejtve az utóbbit, vagy összebo- nyolitva a kettőt, az utóbbinak pótlására az átalános esztétika — s filozófiából zsákmányolnak ki sok részletet; sőt pótlást vélnek találni abban is, ha az irodalomtörténetből az egyes műfajok történetére vonatkozókat átcsempészik elméletük kiegészítésére. — Hogy a kettős szempontot elválasztanák s a dialektikai fölfogásban fűznék őket ismét össze, nem igen észlelhető jelenség, főleg a hegeli dialektika hitelvesztettsége óta. Mintha bizony a megjavítás helyett egyszerűen agyon kellene ütni e módszert, — persze, csupán divatból! . . . Hogy a jelen kísérlet annál sikeresebben oldja meg föladatát, nemcsak, hanem egyszersmind hogy némi világot is vessen a poétikai elmélet tájaira, elválasztja ama szempontokat és kijelölni igyekszik a dialektikai irányt is, ezennel kijelentvén, hogy az analitika alatt értetni kívánja azon elméleti törekvést, melynek föladata a költői szép művek fölismerése s megértése lévén, ez érdekben a műfaj meghatározását s kellékeinek fölsorolását hozza napfényre; a szintetikai irány alatt pedig azon elméletet óhajtja tekintetbe vétetni, mely a költést magát, a költői művek koncepcióját, szerkezetét s kidolgozását, szóval alkotását veszi célba s akarja kellő műszabályokkal biztosítni. A költéstan ezen iránya tehát voltakép az alkotástan volna. Ez az, mi eddig el lön hanyagolva, legalább mint az előbbitől külön rész; s vagy csak kisérletkép észlelhetünk itt-ott lépéseket ez ügyben, vagy jól sejtett szükségletének pótlására az átalános szép-
