Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891

Tartalomjegyzék

88 néppel itthon marasztaltassák, beszámolnak. Lieinius vigasztalja az atyja leendő sorsán bánkódó Attiliust. Attilius, majd Regulus, ma­gánbeszédben bátorítják magukat. Regulus aggodalom között várja a tanács határozatát. Publius közli atyjával a tanács határozatát, mely szerint a tanács Carthagó kérésének teltesítését megtagadta: „omne, quod Carthago petit, se- natus recusat.“ E határozat miatt túlboldog Regulus búsongó Atti­lius fiát az erősebb szivű Publius fiára bízza. Publius rábe­szélni törekszik Attiliust, hogy nyugodjék meg a sorsban, le­gyen állhatatos. Lieinius izgatja a népet, hogy Regulust visszatartsa! Barceus atyjáért remeg és isteneitől reményt kér. Regulus sürgeti a visszatérést, „Me perderetis, si non discede- rem“ Fiait Manliusra bizza. A lázadó nép, Publius, Manlius és Ha- milkar nem bírhatják reá Regulust a visszamaradásra. Esküjé­hez ragaszkodó Regulus Hamilkar jóakaratu törekvéseit is vissza­utasítja. Gúnyosan mondja Hamilkárnak: „Est grande profecto benefi- eium, reddere me reum, profugum, mendacem“. Hamilkar boszút esküszik magában a visszautasítás miatt: Ad ripas Tyberis Amil- kar te audit et tacet; at cum in Africam reversus fuerit, dignum Affricano responsum dabit. Attilius örömmel jelenti, hogy a tanáesatyák összegyűltek és Regulus Rómában maradását kívánják. Regulus esküjére hivatkozik. Manliusra a nép nem hallgat. Regulus a siránkozó Attilliust vi­gasztalja: „An ignoras,'Romanorum esse: magna agere ac fortia páti.“ Az atya akaratába belenyúgvó Attilius a dolgot, hogy Re­gulus Carthagóba törekszik visszamenni, meg nem értő Bareeust korholja; Barceus magánbeszédben csodálkozik Attiliuson és Pub- liuson, hogy atyjuknak Carthagóba visszatérését magasztalják. Li- cinius néptribun Manlius consullal vitázik, hogy a népnek joga van Regulust visszatartani. Végre Regulus a néptribunhoz s a néphez mondott fordulatos drámai beszédben rábeszéli a népet, hogy távozásában ne akadá­lyozzák. A római birodalmat az Istenek védelmébe, magát a ró­maiak emlékébe ajánlja és távozik. A darab meséjének szakadozottsága a közölt tartalomból is látható; annál szebb nyelvezete. Morálja: az állhatatosság s hűség; célja a hazafi érzés nevelése. Ügyes e darabban Lieinius néptri- bun jellemzése: „Eddig semmi se voltam, most néptribun vagyok. A mit Lieinius nem képes, azt kieszközli a néptribun.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom