Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
31 ban végrehajtja a hóhér, ki nem más mint a Diäta. A Vacsorát arra Ítéli, hogy ólomból készült ingujjat viseljen, nehogy sok tálat adhasson föl. Megtiltják ezen fölül neki, hogy a délebédhez 6 óránál korábban merjen közelíteni“.l) A moralitás nyomán a vígjáték fejlett ki, még pedig akként, hogy a személyesített, elvont eszmék typusokká fejlődvén az igazságból igaz ember, a hazugságból hazug ember, a fösvénységből fösvény ember alakult. Az angolok komolyságának megfelelőleg az angol moralitás is komoly és inkább a tragédia felé irányul. Az angolok vigjátéka inkább a komoly moralitások felvonás közeiben játszott víg közjátékokból nőtt ki. A fejlődés ezen menete azonban alkalmas időkörülményt, a nyugati nemzetek színé szeti hajlamát és némi világi színészetét is feltételezte; a mint cskugyan 1275-ben a spanyol színészeknek már több fajtája volt. 2) Nekünk is van moralitásunk; ilyen Felvinczynek Comico-tra- gódiá-ja (1693), mely azonban már nem a myst. dráma, hanem az iskola-dráma körébe esik. Iskola-dráma. A bártfai XVI. századi színészetet úgy tekinthetjük, mint a mysterium-drámának iskolai drámává fejlesztő melegágyát. Ugyanis a mysteriumot már ez időben bevitték az iskolába; a myst. drámák előadásához hozzászokott ifjúságot a latin nyelvben való gyakorlás szükségessége, Terentius olvasása mellett, egész természetesen vitte rá Terentius drámáinak előadására. Mikor aztán Terentius művei elégtelenek voltak, a tanárok a mysterium-dráma és klasszikus dráma hatása alatt drámát Írtak, vagy a már külföldön meglevőt hazánkba is átültették s az iskola-drámát létesítették. A legelső iskola-dráma nálunk Bártfán 1553-ban tűnt föl.3) A németeknél Reuchlin már 1497-ben megírta Hennoját, s utána mások drámáikat. A tanítói célú s az erkölcsi érzület némi ') Bayer J. A magyar nemzeti játékszín tört. I. 8. lap — 2) U. o. 8—10. 1. — 3) A bártfaiak darabjai: Enuchus (1553), mely valószínűleg Terentiusé volt. Kain és Ábel (1553); A magát nem mérséklő és Mózes törvénye szerint elitéit fiú (1554); Az özvegy (1556); József (1558); Susanna (1559—15(53); Dániel (1561); Az igazságtalan bíró (1562—1567); Judith (1566); A tékozló fiú (1571) Fábián és Sebestyén (1586); A két házasságról (1588). Majdnem minden évben rendezett az iskola ifjúsága ily előadást, latin vagy német nyelven. A várostól kapott tiszteletdíjuk rendesen másfél forint. A nyelvi gyakorlaton kívül az ifjak morális érzületének nevelése is célja volt az előadásnak. Az előadások helye a tanácsterem, ideje és alkalma a farsang és egyszer 1574-ben Hankovszky városbíró leányának esküvője volt. (L. Abel Jenő : Színügy Bártfán, a XV. és XVI. században. Századok. 1884.)
