Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
választásban a jelenhez, s már nemcsak azt irák meg, ami dicső’ amit a kegyelet megszentelt, letörölve róla emlékezetünkben a közönségesség porát, hanem egyszersmind az aprólékosabb körülmények is oly zajt ütöttek az írók fülében, hogy lehetetlen volt őket a küszöbtől elutasítani, s kissé kiporolva, fantasztikusan eligazítva, vajmi rokonszenvesen lettek alkalmazhatók a szép mozzanatainak hordozására. így ereszkedett le az elbeszélő költés az eposzi magaslatról hozzánk a völgybe; így fordító szemét lassanként az átalános, közérdekű dolgoktól a magán egyének belső szivélete felé. A mozgáskor és tárgykezelési technika tehát megváltozott a regényben, s habár nem körvonalozódott is elég élesen a költés föladata : csak lángeszű Íróknak kellett az ügyet kezűkbe venniük, hogy eszméiket a készen levő formába lehelljék, — és azonnal biztos lábra vala helyezkedendő a műfaji kérdés. Szerencsére, midőn ily egyének a sorompóba léptek, a regény már-már föladá a küzdelmes álláspontot, mint fölöslegest, az eposz- szál szemben, amennyiben a technikai módosulások folytán köztük az elválasztó hézag mindinkább szélesült s élesült, a külön jogosultság aggodalma mindegyre halványult. 8 mi történt ekkor? Azon tendencia, azon polemikus és kritikai vonás, mely minden nagy gondolkozót, minden eredeti termelőt jellemez tübbé-ke- vésbbé, csaknem önkéntelenül lön beoltva a regénybe is azon eszme érdekében, melyet a nagy Író Schiller értelmében a tömeg ösztönévé akart tenni, liahogy regényi formában tökéllé el ennek kivitelét. Volt, ki a nevelészeti jellem fejlesztést akará megoldani, s költött és regényesen kezelt eseményben szórá világgá elveit. Volt, ki a divatos neveléstani elvek hiányosságát támadá meg, s regényi eseményben szemlélteié a tévedéseket. Volt, ki az örökszent emberi jogok mellett rántott kardot, s amennyiben ezeket bizonyos társadalmi s politikai intézmények sértik, ezek jogtiprását ostorozó, regényi keretben. És íme, e kísérletezések közben kitűnt, hogy hiszen a regénynek az embert kell előállítania, és pedig azon küzdelmeiben, melyeken a többi emberekhez való viszonyainál fogva átmegy; midőn lényegének, föladatának, hivatásának helyes megoldása s betöltése érdekében munkaköreit többekkel megosztja s így velők társadalmat alkot. Miként sikerült ezen társadalmi kötelék megalkotása ? Helyesen fejlődhetik-e közepettök az ember emberré, s megfelelhet-e kellőleg hivatásának ? Nincs-e valami jobb elv, mely szerint a fünálló viszonyok módosítandók volnának? S nem szemléltethető-e az valamely
