Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
9 kát állítani föl, melyeken belül a dolgok mint konkrétumok lépnek föl. íme, itt az eltérés veleje! Az elmélet elvont, a tény konkrét! Azért: — Szürke minden elmélet —■ De zöld az élet. aranyfája ! A költeményekben is rendesen keverve fordáinak elé azon elemek, melyeket az elmélet az egyes műfajok ismertető sajátságaiul jelöl meg. Csak egyik-másik elem túlnyomósága s az egész mű alaphangja határoz annak osztályozása fölött. Átmenetek itt is sűrűn fordulnak elé, mint a természetben. De azért sem az elmélet föl nem függeszti a költő szabad mozgását, sem a költő meg nem döntheti a helyes elveken nyugvó elméletet; sőt mindkettőt bizonyos elodázhatatlan miheztartás felé szorítja a szép átalános föltétele, mely úgy a dolgokban mint a szellemben is uralkodó. Ama keveredése az elemeknek, melyet említőnk, lioza létre sok műfajt. S ha már a műköltők ajka is félig-meddig tudattalanul zendűl meg az ihlet elragadtatásában, úgy hogy rendesen utóbb neszei arra a költő, mit sugallt az istenség: háta nép V hát a nemzet ? Honnan tudja ez, mit s mikép daloljon ? . . . Honnan? Hát bizony a valótól: a mit magában s maga körűi talál és szemlél, azt tükrözi vissza nyelve, mint a tó a hegyeket s föllegeket. S a forma melyben naiv lelkesedését eldadogja, rendszerint tipikus manírrá merevűlt, s a létrejövő mű elnevezése generikus. Es mégis, habár a tudatos koncepció, alkat, szerkezet hiányzik az ily dalnemben: a sok ezer dal oly módon nehézkedik egymásra, hogy a tárgyban rejlő igazság és szépség örök törvényei hovahamarább műfaji jellegeket, organikus részarányosságot hoznak létre a tartalomban is. Mint a molekulák a szükségképes gravitáció folytán csodás kristályokba verődnek össze, úgy kell műfajjá és stílussá fejlődnie a töredékes dal- és manirnak. S mint a kígyó a védi ős által művészi hüvelyt hagy hátra: úgy hozza létre a műformát a dalló nép, miután a nyelv hüvelyébe nyoniá le a tényt, az eseményt, melyet átélt. S mint az átélt események sorozata a népek szükségképes nehézkedése folytán a meglepő szerves fejlemű történetet láttatja: úgy verődnek az egyes élmények nyelvi letiikrözései, a dalok is egy nagyszerű halmazba, valamely alkalmas központ körűi, várva az egységesen szervező művészi lángészt. Mert az első hősköltemények nem egyebek valának, mint szavakkal való elmondása mindannak, a mit az egész nép tőn a tények logikája, a nemzetek egymás iránti nehézkedése sugalmán; s így a nép maga készítő azt élményeivel, maga dalolt részleteiről szórványosan, s az utóbb jövő műköltő egységbe öntő a szerte zengő népmondákat. 2
