Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
7 mutatkozik nyomatékosnak a német, s Bécs utján elnemzetlenítő módon a magyar szellemre. De az eszmekor, melyben tárgyam egyik tekintetben, az etnikaiban mozog, szükségképen irányítja tekintetemet a fejlés azon mozzanatai felé, melyekből amaz eszmekor kisarjadzott. Falndi megértette az idők szívverését, tisztán látta hosszú századok küzdelmeinek eredményét: mikor mint tanító lép nemzete elé, amaz eredményeket mutogatja neki, sújtó képeiben s egyszersmind vezető elveket rakosgat elé, melyek megmentik az óriási erkölesi tévedésektől, melyektől az előző századok meg nem szabadulhattak. Való ugyanis, hogy egyetlen idő küzdelme sem forrott ki magából annyi sajátosságot, mint az új-kor a két első századba messze be- nyúlón: de sehol sem is látunk annyi iszapost kivetődni mint épen ezen korszakban. Mintha a középkor összekeveredett, pogány és keresztény jellemének fokozottan botrányos eredményeit szemlélnők! S legnagyobb mértékben ott, ahol az értelem és erkölcsi érzék mindig mér- sékletesebbuek, szívósabbnak mutatkozék : az angol népnél. A politikai élet dúló áradata kiforgatta sarkaiból a nyugalmasan szemlélődő népet; a változékony kormányforma, belső, véres tusák s a tanok, Hobbes tanai hatása alatt, melyek az emberben megsemmisíteni törekedtek az erkölcsi élet alapját, — emberi mivoltából egészen kivetkőzött a nép: állati a jelleg, melyet tettei megalkotnak. Hobbes tiszta materialisztikus irányba fejlesztvén Bácon empirizmusát, meg nem tudhatta menteni sem a külső, sem a belső „csendet.“ Midőn azt tanítja, hogy az ember csak test, a lélek működés, az Isten csak valami ismeretlen. (Taine: 28. 1. III. k.), nem lehetett máskép, minthogy a feldúlt társadalom és őrjöngő vallás közepett lealacsonyította az embert és trónra emelte a testet. (29. 1. III. k.) Mialatt ő elméletben megtanította az embert az állatiságra, az alatt az emberek gyakorlatba vitték elméletét; a pártvillongásokban az ember elva- dúlt, a vallásellentétek kiélesedtek. A hogy a csend a királyság visszaállításával némileg helyre állott, az érzékiséghez egész szenvedélylyel tértek vissza az emberek; mintha a magát tartóztató puritán szellem igy akarná elmulasztott részét kivenni kétszeresen. Nincs különbség, fent, vagy lent vizsgáljuk az embert! Az előkelők arcpirulás nélkül érzéki játékul vetik oda az ember legbecsesb kincseit s veszteségökön dicsekszenek; csak valamivel voltak alávalóbbak a népnél; pedig azok vérebek voltak, kik szánalmat nem éreznek ellenségeik iránt; Istentagadók és baromiak voltak ; az emberekben csak a zabolátlan és vezető nélküli állat maradt meg, mely vágyaitól elragadtatva túlszáguldott a jogosság és szemérem határain. (Taine III. k. 8. 1.)
