Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890

Tartalomjegyzék

I.

ctaiiidi cFcz-enc.

(1704—1779.)

idő, ez a pusztító folyam, kérlelhetetlenül sodor magába min- dent, ami emberi. Temető munkát végez állandóan, szemünk láttára; nem csoda, ha legkedvesebbjeink, legjobb-, s dere- kabbjaink elvesztőn is csak alig lábbadozik könybe a szemünk a megszokottság miatt.

Am, temető munkája igazságos is: szét-szétszakad olykor mélységes ágyában, s mig hatalma jeléül büszkén mutogatja derék, nagy halottjait: minnen keblünkben irántok a kegyeletet erősítgeti.

Az én tekintetem is el-elrévedez néha a múlt idők folyama tükörén úgy, mint hullámverésén: im most kihajította derék alakjára tapadott szemem: Faludiéra.

És visszagondoltam őt az eleven életbe, melynek szerény, ám derék munkása volt: jutalmam leszeu a jóleső tudat, hogy róla támadott szerény gondolataim másokban is éppen úgy alkalmasak lesznek ébren tartani emléke iránt a tiszteletet, mint öregbedett bennem a kegyelet.

Könnyű volt öregbednie.

Kiknek véleményök nyomós leend mindig, azon növekedett. Révay, Bacsányi, Szilasy János, Toldy Ferenc, Ferency Jakab, Gre- guss A., Thewrewk A., Gyulai P., Bodnár Zs., Beöthy Zsolt, Simonyi, a kiválóbbak, emlékeztek róla, mindannyian a méltó elismerés hangján.

Életrajzi adatok tekintetében mindeddig nem vagyunk tovább, mint amennyire Révay s Bacsányi után, időhöz kötve Faludi életének egyes mozzanatait, Szilasy és Toldy jutottak.

Toldy adott először teljesebb kronológiai feltüntetést. A munka- kör- s idejére nézve, ahol számokkal beszél, Szilasy-, Révay- s Bacsá- nyival egyezik; mig Toldy s Ferency ezektől is, egymás között is eltérnek egy-két adatban.

Révay után, Toldy adott újat Faludi életéhez, bölcsészettudor- sága- s halála módjára vonatkozólag. De ama tekintetben sem évet, sem helyet nem tud mondani.