Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
20 Nem álmot hüvelyezek. Eredményéül az erkölcsi életnek olvashatod: „ebben a világban oly bolondul élnek! Talán azt vélik, hogy lelkek füstbe mégyen boltok után, s csak úgy fújják ki, mint a barmok, és azért töltik-költik napjaikat bestia-módon, a még lehet.-1 (77. N. E.) Ez az élet magyarázója annak, bogy a mű, melynek alapvető célja az embert az életnek nevelni, a cselekvőként szereplő előtt cselekedeteinek ingatlan alapjait törekszik lerakni, szoros valláserkölcsi alapon; mivel „találunk a megveszett és hamis virtusban nem különben, mint a rósz pénzben, eleget.“ (38. N. E.) A láttuk kép az erkölcsi életről, szépítő szinte azon vonásokhoz képest, melyekkel Taine a társadalmat, melynek közvetetlenül szól a lecke, festi. (Y. ö. II. III. kk.). Nem sokkal biztatóbb az élet a kontinensen sem; erre mutat, hogy itt is az ember ethikai életének javító taglalása foglalja el a jobbak elméjét; — positiv adattal is szolgál Kovachich M. a „Merkur für Ungarn“-ban (1783. Erst. Jahrg. Eilf. Heft.) Komoly, de jó szándékú óvásában az újfajta Írások mohó olvasásától, s arról panaszkodik, hogy az értelem világa oly frivol felfogásában, amilyen zilált a kedély-világ az életben való megnyilatkozásában. Ovidiust számkivetették iratai ledérsége miatt; ma emelt fővel taposnak sárba vallást, erkölcsöt (1088—89.) Amit felvilágosodásnak neveznek: szemérmetlen gyalázkodás. Ki minél vakmerőbben vonja kétségbe, nyílvánítja előítélet- s visszaélésnek, mit más igaznak, szentnek tart: annál mélyebben látó, annál felvilágosodottabb, annál messzebb körökben zengi nevét minden ajak. (1101.) S mi gyümölcse van e felvilágosodott gyalázkodásnak'? Talán előmozdítja az erkölcsöt? a felebaráti szeretetet erősbíti? a ragaszkodást a haza iránt növeli ? a törvény, a törvényes felsőbbség tiszteletét öregbíti? a szeretetet s hűséget a fejedelmek iránt biztosítja? A következmény után csalóka e hiedelem. Az erkölcstelenség és romlottság oly nagy, hogy jobbításokra mód alig lehet; az öngyilkosságok, melyek az előtt oly ritkák valának, manapság alig eszközölnek valamicske megilletődést, mikor egyesekről hallunk; hitvesi hűség nem úri emberhez illő; a szemérem, mindkét nemen, paraszt bigottság számba megy; hazugság és csalás, ha finoman és elmésen történik, okosság; szégyenkeznek a nyilvános vallásgyakorlatok miatt; a templomba farizeusként csak azért járnak, hogy lássanak és láttassanak; haszonlesés bont és köt barátságot; mások nyomora iránt oly érzéketlenek az emberek, mint fáradhatatlan szorgosak a magok hasznában; a hazaszeretet csak azon mértékben tengődik, amennyiben belőle közvetlen haszon háramlik, s ennek még azt is feláldozzák készségesen. A törvény szentsége
