Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1890
Tartalomjegyzék
17 az egyénnek, a köznek jövendő boldogsága; s egyszersmind kiolvashatták a mentő szert, mely levetkőzteti az álszemérmet, hogy ne taka- rózkodjék idegen mázzal, a látszatért. (328—329.) Ezekhez erkölcsi tartalmasság a jellemben szükséges feltétlenül. S ez a tekintet a N. U.-ban kiváló jelentőségű. „Neander ébresztő álma“-ban a való erény és léha vigalmak nyomorait vége eleven képben festődik. Tartalmában mig a legszebb ethikai elvek rakódnak le, a puritán felfogás, mely benne tükröződik, a kor ledér életével szemben csak természetes visszahatás reá. (334—336.) A tervszerű berendezéshez mérten, az ifjú előtt, kinek lűivelyez- gette az elveket, melyek társadalmi és ethikai életében fejére tisztességet, lelkének boldogságot teremnek, feltárja az eleven, erkölcseiben felfordűlt világot egész mivoltában. Minden rangú, rendű s nemű élet- nem feltárul előtte, melyben csak „külső belső csintalan erkölcsnek vagyon kelete, oda veszett a jámborság, elnémult az igazság, fenforog a hazugság, csalárdság, erőszak, . . . kevélység, . . . sokféle árulás, mértékletlenség. . .“ 359 h Ez a világ az, mely a nevelő rendszerben a Rousseau-féle elvet teremtette meg: az emberek között csak rosszak lehetünk; ez a világ az, melyből nemcsak példaalakban kívánkoznak ki az emberek: „.Tér, Critille, indúljunk... még vannak erdők és puszták, kik szállást adhatnak. Rút veszedelmes a mostani világ.“ 360. N.U... Az „örsi bölcs“ szakasztott e szellemben nyilatkozik. Míg a N. U. vezérelveket mutogat, melyeket meggyökereztetni akar a fiatal emberben, a N. E. az ethikai elveket, a való életben amint megnyilatkoznak igaz és hamis képökben, fejtegeti, hogy ered- ményökkel a nemes jellemű élet és tiszta vallás-erkölcs emberét alakítsa ki. Összefoglalón jelzi a felfordűlt erkölcsvilágot, mely a kort fenekestül felforgatta, benne szinte minden nemest kiölt; az ember legne- mesb érzelmei fertőzvék: hit, szerelem, barátság, emberbecsülés kiver- dődtek az emberek leikéből. Eusebius élemedett, tapasztalatokban gazdag egy bölcs, szerető, figyelmes aprólékosságával adogatja Neander elé a látta, felfordűlt világ visszás életmódját, a család- és társadalomban, s a vallás-erkölcsi kötelességek elhanyagolásában. Beteges szelleme az aggúlő nemesi életnek szól hozzánk a N. E.- ből, akár midőn eléd állítja a nemest, semmit törődő úri mimoltában, miközben nagyralátón nézi le a vele nem egyenrangút; akár, midőn hallod, mint kérkedik nagy őseivel, mint hánytorgatja nagy tetteiket s veszi ki belőlük magának is a részt megérdemetlenül. Tékozló őseinek szellemi s anyagi hagyatékában, rideg világú lelkületűvel tárul ki előttünk a hiú nemes, kinek szive üres, keble sivár, érzékies: száján a szó oly tisztátalan, milyen alant járó gondolatvilága; szó és
