Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889

Tartalomjegyzék

31

Ar chytas.

Ód. I. 28.

Hajós. Hát téged, tenger-, föld- s számnélküli fövénynek Mérőjét leköt itt, Archyta,

Kis poradó, a matinusi part közelében! Ugyancsak Elhunytaddal nincs iparodnak Semmi gyümölcse? Mit ért, hogy az égi határba tőréi föl. S a kerekűlt gönczölt befutottad?

Archytas. Elliala Tantalus is, kegyes istenek asztali társa,

S Titkon légbe bocsátva repült föl.

És Minos elhunyt, bár Zeusnek volt titkosa, s a bús Tartarus öble ragadta be ismét Panthusfít, bár felmutatott paizsával a tróji Kort bizonyítá, s így idegeknél És bőrnél egyebet nem adott a mogorva halálnak,

És ki szerinted a tiszta valónak S természetnek volt vezetője. De bárkit egy éj vár,

S egyszer enyészeti útra kerülünk.

Másokat a Fúriák fene Mars játékiul adnak,

A tenger veszedelme a hajósnak.

Vén fiatallal elegy hűli egyre; Proserpina nem néz Fő- és szemre, az oly könyörűtlen.

Engem is a nyugati Orion rohamos hive Nótus Illyri hullámokba merített.

De te hajós a kósza fövényt fukaran ne kíméljed :

Addsza belőle az eltemetetlen Fej- s csontoknak részt. így bár fenyegessen is Eurus Hesperi tengert, de Venusínum Erdei kapják fel. Légy ép te, s gazdagon áldva Mindünnét, honnan jutalom jő;

S áldjon Jupiter és ki Tarentumot őrizi, Neptun.

Semmibe vészed-e bűnt cselekedni Ártatlan születendöid vesztére? Avagy tán Méltó forbatlása farodnak

Csak magadat sujtand? Átkom nem lesz foganatlan;

Hogy menekülj, nincs áldozat erre.

Nem nagy időbe kerül, ha sietsz bár, vess tetemimre Port háromszor, s útnak eredhetsz.

Apollonhoz.

Ód. I. 31.

Szent véd Apollont most mire hívja fel A dalnok, a mint serlege új nedét