Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889
Tartalomjegyzék
28 A fogadóshoz.1). Ód. I. 9. Lásd, hófejéren mint üti föl fejét Soracte, s immár terhüket a fagyos Erdők sem állhatják ki s jégtől A folyamok lenyűgözve állnak. El a hideggel! rakj fahasábokat Tüzedre bőven, s szívesen udvarolj Négy évi borral a Sabínum Kórsaiban, fogadós barátom. Hagyj istenekre más egyebet, holott Leülteték a tengeri vészcsatát, S többé az agg gyertyán s cupressus Agai szinte nem ingadoznak. Holnap mi érend téged, azon ne aggj. Ha új napot hagy fényleni rád az ég, Azt, jó hú, fordítsd haszonra, Lágy szerelem tüze s táncz vidítson. Míg vír korodtól messze van a komor Vénség. Jelenben kiizdhomok és mező Járják, s az éjben folytatandó Halk susogás bizodalmas órán, S a vég szugolyban rejtekező leány Hív árulója, a nevetés, avagy A zálogok pajzán kis úja — S karjairól ügyesen lerántva. A szeretetthez. Ód. I. 16. Oh szép anyának szebb szüleménye te, Büntesd garázda jambusimat miként Tetszik, habár tűzzel, habár az Adria habjaiban temesd el. Sem Dindymene, sem maga Pythius Nem sújtja ekként papjai kebleit Tornácziban, nem Liber; úgy nem Zsongadoz a Corybantok érce, ') Ezen és I. 22; I. 2:1; I. 24; II. 8. ódák az Uj Magyar Muzeum 1855. VI. füzetében jelentek meg.
