Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889
Tartalomjegyzék
112 ezek terén, a kéz ügyessége s a szorgalom mellett, az értelem, tanulmány, számítás, lelékenység számot sem tennének! . . Az eléletre valóbb népeknél sűrű jelenség az, hogy magok az értelmiségi pályán fáradozók is befoglalnak szellemi élettevékenységük keretébe változatossági, egészségi, sőt hasznossági szempontból is a kéznek fentartott valamelyes foglalkozásokat, s szellemi törődésük kimerítő légköréből sietve sietnek azoknak testet-lelket üdítő örömei közé, a lionnét azután rendszerint nem csak felfrissült erővel, hanem egyéb haszonnal, sőt házi megtakarításokkal lépnek ismét elő. „A házban egy fejszével gyakran az ácsot gazdálkodhatni meg,-1 — tartja a közmondás. De ugyan a közmondás, viszont, méltán nevezi a háznál semmit sem mozdító henyéket „házi-tolvajoknak“, kiknek munkanapja mindig csak holnapra halad el, ma pedig mindenkor iiunepjök van. Üdvös hát és hasznos az értelmiségi osztályba tartozó családtagnak, vagy családfőnek is valamely gyakorlati {időtöltéssel, kézi foglalkozásokkal elegyíteni s mérsékelni szellemi fáradozásait, melyeknek, ha semmi egyéb nem, mindenesetre megvan azon erkölcsi előnyük, hogy midőn a szellemi munkás saját fedelei alatt nyújthat testének, .lelkének kellemes táplálékot: megóva marad maga és családja sok, drágán fizetett szórakozásoktól. Megvan bizonyára a munkás-kéznek is a maga méltósága, annyival inkább, mert kéz és szellem együtt is jól foglalkozhatnak, sőt csak együtt foglalkozhatnak jól. És, viszont, igen is érzékeny hiány az emberben, ha kezekre lévén szüksége, keze nincs, azaz ha fej é- v e 1 a létért megküzdeni bármi okból nem bírván, kezét csakis a koldusbot emelésére tudhassa használni. . . S vajmi sok féltanult hazafi sorsa ez, kiket talán a tévesztett nevelés a tudományok, s közvetve a hivatások magasába késztetett volna fel; de kik a megfelelő irányról végre is lemaradva, fél útról lettek kénytelenek visszafordulni, — és nem visszafordulni csak, hanem gyakran a gyámoltalanság, a nyomor s elzüllés posványába dűlni. . . Nem akarták nevelő szüléi és ő megérteni, hogy az értelmes, szorgalmas és becsületes üzlet-ember, kereskedő, vagy iparos nem kevésbbé fontos küldetéssel bír a társadalomban, mint akár az ügyvéd, ki védenc nélkül; vagy az orvos, ki beteg nélkül; vagy a hivatalnok, ki alkalmazás nélkül ép’ oly szomorú helyzetre volna kárhoztatva, amilyenre az iparos munka nélkül. Bár lenne hát kevesebb hazánkban a magasabb ismeretek diplomája, de annál terjedtebb az üzlet s kereskedés; rövidebbek az üres csengésű címek, de annál hosszabbak és szélesebbek gyári és ipar-életünk munkaterei! . . S el is jöhet még az az idő, t. li! mikor majd a nemzet valódi nagy emberei, valódi nemesei, a helyett, hogy őseik páncélos, füstös képeit mutogatnák, igy fognak szólani: az én nagyapám asztalos, az enyém kereskedő, s enyém földmives volt. . . Elérkezhetnek a századok,
