Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889
Tartalomjegyzék
106 Es ha már most ezen tekintetek igazságát elismerjük: lehet-e a szülőre s nevelőre nézve elsőbb, mint hogy a természet Alkotója által a gyermekbe öntött emez ellenállhatatlan ösztön fejlesztését nevelése mellőzhetlen feladatának, a munka ra-ne ve lésnek fogadja alapjává. A gyermekben szunnyadó tevékenységi hajlamot ápolni s már korán helyes irányba vezetni s abban következetesen megtartani. — ez bizonyára az egyik legnagyobb gondolat, melylyel minden tudatos nevelőnek számolnia kell. A nem-szokott köteles munkára való átmenet, tudjuk, az önkény- tes foglalkozás erős ösztöne mellett is, fanyar hatást gyakorol rendszerint a serdülő gyermekre. Mert nem érti. nem tudja még, miként testi- lelki erőit, hogy nőjenek, gyakorolnia kell, és a gyakorlásnak, hogy javunkra szolgáljon s emeljen, erőfeszítéssel kell járnia. Nekünk azonban tudnunk kell, hogy mint a testnek, a szellemnek is megvannak a maga szükségletei, s hogy ezeknek nemcsak egyik legfontosabbja, hanem leg- erősebbike is a foglalkozás szükségérzete, mely a hajlamok megfelelő utján ki nem elégítve: a henyélés, unalom s a tévedések kietlenébe vezethetnek. A szellem foglalkozási ösztöne sajátkép a lélek életösztöne, melyre nézve a tétlenség s unalom halált jelentene. Nincs azért mély jelentés nélkül a szólás: „halálra unom magamat!“ Alert a tétlenség s unalom csakugyan elviselhetetlen, természetellenes állapot, mely halálra képes gyötreni áldozatják III. A munkára-nevelés első mozzanatai nagyon korán, azonnal kezdetet vehetnek, mihelyt a kisded a tárgyakat megkülönböztetni s megmarkolni képes. A kéz-rátétel, vagy épen a tárgy megfogása már maga kezdete a munkának, mire az öntudatos nevelés, mihelyt lehet, alkalmat ad, még pedig közvetlenül nem azért, hogy a kisded nyugtalankodását és sírását, hanem hogy unatkozását előzze meg. Erre valók tulajdon- kép a kezébe adható s őt célszerűen elfoglaló játéktárgyak. A honnét következik, hogy a dajka-ölből kinőtt gyermekcsékre nézve is, ugyanazon okból, a korán bevezetett s helyesen irányzott játék lesz az a legtermékenyebb eszköz, mely által őket fokozatosan nem csak munkába szoktatni, hanem a munkaszeretetei is vérükbe oltani egyedül lehetséges. A j á t é k középen áll a munka s a nyugalom közt és pedig úgy, hogy a legjobbat mind a kettőből magába foglalja; minélfogva ha a munkát a tevékeny élet gyümölcsének nevezhetjük, a játékot ezen gyümölcs virágának lehet tekintenünk, mely nem csak szép, hanem illatos és üdítő egyszersmind. A gyermek munkára-nevelésének legtermészetesebb eszköze, valóban, a játék, méh értelemmel vezetve munka már maga is mindaddig, míglen erejének komoly foglalkoztatására megérik a gyermek. A gyermekjáték fontosságát elismerte már az őshajdan is. „Korán meg
