Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1889
Tartalomjegyzék
9 nyelvel függ össze. Nemzetünk a politikai közöny korában nemzetisége erősítésére keveset tett. Nyelvünknek a társas és iskolai életben való kis tere és a nemzeti pangás kétségbeejtő volta mellett az aggódó hazafi vigasztalást csak a lassankint éledező irodalmi mozgalmakban talált. A megyéknek 1823-iki politikai forrongása, az élénkülő irói készség kétségkívül nagy hatással volt Makáryra is; tettre sarkalta. Ezen készség buzdította egész tömegét azon jóakaratú táblabíráknak, nemes embereknek, papoknak és tanároknak ..kik inkább becsületből vagy unalomból dolgoztak, mint díjért, melyről különben is alig lehetett szó.“’) Makáryt szelíd, türelmes és inkább magába mélyedő, mint kiható természete nem a politikai életre, melyhez pedig ügyvédi pályája közelhozta, hanem jogi tanulmányai, majd ügyvédi dolgai mellett az irói pályára utalta. Szabad idejében írogatott; így akart a nemzet szerényebb munkásai hosszú sorában nemzetiségünk és nyelvünk felvirágoztatására fáradni. Verstanán, a különböző folyóiratokban megjelent eredeti költeményein, meséin kívül, Horátiust fordítá, mely fordításából azonban csak mutatványokat közölt.2) Utolsó éveiben ritkábban irt; egész lélekkel tanári állásának élt, „hol szakmájában s kivált a magyar irodalmi régészetben kitűnő avatottsággal bírt.“3) Horátius fordítását utolsó éveiben fejezte be. Csörsz király, daljáték és a Rimszótár egy része kéziratban maradt. Sok levele volt Kisfaludy K.-, Szemere Pál-, Bajza- és Garaytől. Apósával, Ivánszky- val is — kivel házassága előtt magyar sógorságban volt4) — nyelvészeti kérdésekről levelezett. E levelek egyikében Ivánszky a magyar nyelvtani szabályokat az Alváry-féle latin versek módjára igyekezett rímekre szedni. Makáry levelezései, irodalomtörténeti kézírásai és kéziratban maradt költeményei, elbeszélései halála után valószínűleg anyagi szükségletekkel küzdő özvegye és a szétszóródó családtagok kezei között kallódtak el. Költeményeiben másokat és magát vigasztalja, reményt nyújt bennük a jövőre. Tudta azt, hogy a költészet célja a szív nemesítése a képzelet alkotásai által; azért leginkább a tanító elemmel vegyes felbuzdulásokat szereti megénekelni. Énekeiben a gondolat az érzéssel arányos párhuzamban marad. Helyzetdalaiban az életnek inkább szomorú, mint víg mozzanatait, többnyire elegiai felfogással énekli. A míg borongás, de egészen elborulni nem tudó fájdalmát lágy merengéssel, addig vidám, de soha ki nem törő örömét az ő sajátos táblabirói ') L. Gyulai P. Katona József és Bánk Bánja. 14. 1. 2) Pl. Az Uj Magyar Muzeum. 1855. VI. 345 — 348. 1. 3) L. Az egri gymn. Programm. 1857—58. 35. 1. ') Szemere Pálnak 1839. jún. 24-ikén írja, hogy Ivánszky Antal — „ki nekem egyszersmind sógorom“ — Szemerét egri fürdőzése alatt vendégül fogadni „szives örömest késznek nyilatkozók.“ Szemere-Tár XVI. k. LXXXVÍ. dh. 2
