Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888

Tartalomjegyzék

22

liatók, az is van róluk, hogy csalogatják az embert, s ha követi, a mocsárba, vagy temetőbe csalják. Mondják még, hogy a lidérc a kéményeken jár ki s be és pénzt hord a vele szövetkezőnek. „Ludvérc is tudja, hová vigye pénzét (km.)“ Máskor ismét álmukban keresi föl a pénzes embereket, s mellükre nehézkedve nyomja el lélekzetíiket. „Rossz lelkiismeret lidérccel álmodik (km.).“ Némely tájon végre: beszélő csirke-formának képzelik, mely pénzt hord a házhoz.

Emlegetett jő szellem népszólásainkban a pirítus, mely a finnek népmondáiban is piritys néven otthonos, ki minden jót hoz a házhoz. Azért mondja népünk arról, kinek minden szerencsésen üt ki, „piritusa van (km.).“ Lehet, hogy a finnel egy a miénk is, vagy pedig a spiritusszal mind a kettő.

Említik közmondásaink a boszorkányokat az emberekkel elvegyülve élő azon ártalmas lelkeket, kik — noha más népek is ösmernek hasonlókat — még Ázsiából, az ősi hitregékben kisérték át a magyar népet, ki azután európai életében mint veszedelmes lényeket első századainktól a nem épen régi múltig máglyára hurcolta és égette a vélt boszorkányokat. Kálmán királyunk 1100-ban törvénynyel tiltotta csak említését is a „nem létező“ boszorkányoknak; a nép balhite azonban állandóan fentartotta azt. Mint bűbájos, varázserejű aggnők szerepelnek; éjjeleken a légben, bűvös kenőcscsel megkent pemetén, vagy seprűn nyargalózva, forgószélben táncolva, gyermeket, állatot megrontva, embereket álmukban megnyomva. Kedvenc találkozó helyük a sz. Gellért-hegye. A levegői útra mindig e vezérszóval indulnak: „hip hop! ott legyek, a hol akarok.“ A boszorkány hírébe rendszerint az elhúzódó, rossz nézésű, titokzatos életű, kurúzsoló szereket, füveket gyűjtögető vén asszonyokat hozza a nép, s azt mindenkor rútnak, borzas hajúnak képzeli. A legfélelmetesebbnek hajdan a „borzashajú büdi boszorkányt“ tartotta.

Boszorkányfaj, s a gonoszság megtestesülése a vasorru bába is, kinek az a nem közönséges szerep jutott a népmondákban, hogy tűhegyes vasorrával vasfalat ostromol. Jelleme: kegyetlen anya, ki próbára teszi, hogy elveszthesse tizenkét leányát, s midőn sehogy sem sikerül, rézlovakká varázsolja őket. Innét: „egész vasorrubába! (km.)“ Monda szerint palotája koponyából épült; szolgáinak esztendeje három nap; ezek folytában tüzetíűvó ércparipákat fejni s egyéb teljesithetlen dolgokat kelle végrehajtaniok.

A népmesében védő-lény a vasorrú bába ellen a riska tehén, mely annak incselkedéseitől óvja a pásztorfiút, sőt végre boldoggá is teszi. Innét „riska tehén fia (ksz.)“ oly szerencsést jelent, a kinek minden sikerül.

Eléfordúl a hamupipőke mondái személyiség is közmondásainkban. Majd minden európai népregékben, pl. a németeknél aschenbrödel, a franciáknál salisson v. souillon, a szerbeknél pepeluga néven, s tér-