Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888
Tartalomjegyzék
16 egyéb játékokra, viseletre, valamint sok előítéletekre, balfogalmakra, babonákra, mely utóbbiak részint őshajdani magyar vallásának s hitregéinek, részint már kereszténykori felfogásainak emlékei. Ősi szokásaiból maradt fenn az: Áldomás — ma már nem a régi áldozat, áldás, vagy az ősi isten- tisztelettel járt lakoma (Anonym. 16; 22.), hanem csak ital, mercipotus, jelentésével, mely népünknek minden adás-vevése, egyessége, munkája végén elmaradhatatlan. „Áldomás áldomással jó (km.)/ vagyis az ivás áldással, jókivánattal. — A barátságos poharazások szokása a Sz. János áldása, melynek már kereszténykori eredetét neve mutatja. A sz. János ünnepén (dec. 27.) szokásos borszentelés, megái - dása a bornak, adott neki nevet. Hanem, mivel az utolsó pohárral szokás a sz. János áldását egymásra köszönteni, itt is való a közmondás: „gyakran megárt sí. János pohara.-1 Az áldomások- s poharazásoknál rég’ időktől honosak nálunk is a f e 1 k ö s z ö n t é s e k, melyeknek bevezető szavaiból csak az egy: „uram, uram, N. N. uram, szállók az urhoz“ — maradt maiglan fenn, az is elrontva, e helyett: „szálok (v. szállók) az urnák.“ Ezen érdekes szólásról igy nyilatkozik fentebb idéztük Szirmay: !) „Sunt et singuläres apud Hungaros poculum vini propinandi formulae. Antiquit sima est: szálló kendnek! quam aliqui a latio salus tibi; alii a szolgálok kendnek per abreviationem derivant.“ Kresznerics „Szótára“ a szá/lya kendnek alakját is fentartotta, mint a bor „paraszti elköszön- tésének“ vidéki alkalmasint vasmegyei — módját. -) A sz. Iván tüze, kapcsolatban a sz. Iván énekével,“ szintén régi szertartásos dolga népünknek. A falun kívül, halmos helyen, s jobbadán leányok szalmából, rozséból tüzet élesztve, párolónak tisztesfüvet raknak rája. Ennek füstölgő tüzét, lángját azután, vele járó énekszó* 3) mellett szökdelik át, s abból, ki hogy ugrotta keresztül, jósolják meg férjhezmenését. Az ősi mythuszok tüzére s a régi házasságszerző ünnepekre emlékeztető szokás ez az ország felső vidékein. de kivált Nyitrában, felső Borsodban és Ungban. E szertartás rendszerint két héten át ismétlődik ; szükség azonban, hogy sz. Iván napja ezen időnek épen közepére essék. Ez alatt folyton járja az ének is, s innét ragadt reá: „hosszú, mint a sz. Iván éneke.“ — Ily- szerii társas-játéka a falusi lyányoknak pünkösd másodnapján a pünkösdi tánc is, melyet összefogódzva, sajátszerü körben-forgással ') Tag. ő9. §. 98. 5) Melyet némelyek a salve-bél átgyúrtnak tekintenek. De a „szolgál kendnek, v. szolgálok az urnák“ oly gyakori tiszteletadó megszólítás a magyar régiségben, hogy a Szirmay által idézett vélemény, mely szerint a „szállók az urnák“ a „szolgálok rövidü- lete volna, legvalószínűbbnek tűnik fel. 3) L. Erdélyi János: „Énekek és mondák.“ III. 148. 1,
