Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1887
Tartalomjegyzék
az állami tan- és nevelésügy természetének? Mert hisz az egész ne- velészet arra való, hogy az ember ne magára hagyottan élje le életét, hanem a már átéltek tapasztalataiból levont tanulságok szerint minél könnyebbé, biztosabbá s célra-juttatóbbá tétessék az ő életfeladatára való törekvése. Azért a nevelészetnek az ember minden nemű élet- nyilvánulatait meg kell figyelnie, s azokat az ember rendeltetéséből folyó nagy eszmék megvallósitására kell irányitnia. — Nos, ha ez igy van, akkor tegyük csak föl azt az esetet, hogy nincsenek önképző körök. Mi történnék akkor? Az ifjak csakúgy fognának verselni, irogatni, olvasgatni, szavalgatni, szóval, csakúgy végeznék mindazt, amit végeznek az önképző-körben. Kérdem már most: vájjon nem jobb-e, ha mind ez a modern pedagógia teljes apparátusainak alkalmazásával s szerető őrszemei előtt történik, mintsem ha magára hagyottan tapogatna az ifjú a sötétben? Vájjon izesebb gyümölcse lenne-e a vadócnak, mint a megneniesitett csemetének ?... A lehető legtermészetesebb s legkikerülhetetlenebb okok igazolják tehát az ifjúsági önképző-körök keletkeztét s fönmaradását. Azonban ha levontuk a tanulságot a fönállás tünetéből, úgy vonjuk le azon megtámadtatások- s megrázkódtatásokból is, melyeket az önképző-körök eddig szenvedtek és pedig illetékes oldalakról. A levél sem zörög ok nélkül; következéskép ama gáncsolásoknak is volt oka. Es az ok nem lehetett más, mint az önképző-körök fejletlen, tökéletlen volta. — Hosszú tapasztalatra volt az emberiségnek szüksége mindenkor, hogy tökéleteset érlelhessen a kultúra terén. így van a dolog a pedagógiának az önképző-körök feladata s szervezete megoldására irányult törekvésében is. Eleintén az önképző-körök azon növényekhez hasonlitának, melyek virágoznak ugyan gyönyörűen és dúsan, — de gyümölcsöt nem hoznak! Túlságosan a szépirodalmat, főleg a verset, s legfőbben a dalt és románckát művelték az ifjak. Természetes tehát, hogy az erdei forrás nefelejtse bármi szép, bármi dús és kedves is a maga helyén, de a szántó földön csak gyomként tekinthetnék és bánhatnánk vele. így az iskola falain belül is, hol t. i. az életre gyümölcsöző veteményezésről van szó, nem a legjobb szemmel nézhették az első rangú tanférfiak sem az örökös verset, verses sopánkodást, versbe öntött léhaságot, bármily gyönyört leljenek is különben mindenkor, a tanuló ifjakénál tán gyarlóbb, ügyefogyottabb népköltés naivitásaiban. Próbakőre került tehát az ifjúsági önképző-körök életrevalósága. Változtathatja-e funkcióját ez intézmény más viszonyok — s követelményekkel szemben ? És ime kiderült, hogy igen is, azon talaj és életerő, mely behintő nefelejcscsel az erdei forrás partjait, alkalmas kalászok érlelésére is. Kiderült, hogy az önképző-körökben a nyelv átalán művelhető,
