Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
8 módosítja a közbeszéd tempóját. Sokszor ugyanazon szó egyik ütemben kétszer annyi ideig hangzik, mint a másikban, pl. itt: Erdő, erdő | de szép kerek | erdő. A sorvégi egy erdő akkora, mint a sor eleji kettő. Az eddigi verselméleteknek az volt egy örökös átka, hogy a szótagokból indúltak ki, nem a vers ritmusából. A prozódiát össze- véteték a ritmikával. És igy van az a német versben is, a hol szintén a szótag körül forgolódva nem tudnak boldogulni, igy van ez ott is, hogy az ütemek több vagy kevesebb szótaggal ugyanegy időt töltenek be. G-Öthe e sorában: Es | war ein | König in | Thule. A háromtagú ütem épen annyi ideig tart, mint a kéttagúnk, s épen azért mozgékonyabb, mert több szőtagot kell ugyanannyi idő alatt kimondani. Egyáltalán vers nincs lüktetés nélkül, ahhoz pedig kell energia is, kell egyenletesség is, hangsúly is, időmérték is. Az, hogy a vers egyenlő idejű ütemek sora, oly általános, oly elemi kellék, hogy az mindenütt előfordúl, a hol versforma van. E tekintetben a magyar sem képez kivételt, abban is uralkodik az általános szabály: az ütemegyenlőség törvénye. Mikor ezt az elvet négy évvel ezelőtt, a budapesti philologiai társaság ülésén nyilvánosan is kimondani megkísérlettem, az irodalom egyik vezérférfia jónak látta tekintélyének egész súlyával összetörni felszólalásomat. A támadás annál jobban fájt, mert oly helyről jött, a honnan az ellenkezőt vártam. Az említett férfiú nevezetesen egyike azoknak, kik a magyar versben az időmérték jogát elismerik, s előre örültem a véleménytalálkozásnak. A mily érzékeny volt azonban ez irányban csalódásom, époly kellemes meglepetés volt rám nézve, hogy ezt a legformálisabb időmértéki elvet maga Torkos, ki harmadik évtizede küzd az időmérték ellen, elismeri, sőt már húsz évvel azelőtt maga is rájött *) s hogy e részről minden támadás elesik. Meg volt némi elégtételem, hogy nem én vagyok az első. íme más is észrevette. Csak azt csudálom és tartom nagy mulasztásnak, hogy e fölfedezés előnyeit nem tudták sem ő, sem követői kizsákmányolni; kezükben volt az ajtó kulcsa, de azért másutt bontogatták a falat. — Feljegyzem azonban, s igen nagy erősséget látok abban, hogy nemcsak én fedeztem fel, hanem az időmérték leghatározottabb ellene is így elismerte az időmértéket. Súlyt tulajdonítok annak is, a mit szóbeli közlésből tudok, *) A pesti ág. ev. gymnasium 1864—65-iki Értesitöjében.
