Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
6 Annyit vitáztak már: van-e időmértékünk? és senki nem mutatta föl: ime a legszabatosabb időmérték! A mit annyit kerestek a s z ó t a- gokban, előszörre felbukkan a versben. A magyar sorok amaz ízeit ütemeknek hívják. E műszót mi is megtartjuk, annyira helyes az; e névnél ösztönszerűleg eltalálták azt, a mit tudatosan még csak nyomoztak. Mit tudunk eddig az ütemekről ? azt, hogy a sorok részei azok, s hogy mindegyiknek van bizonyos energiája a hol kezdődik, másrészt pedig szabott időtartama, mert az ütemek liuzama teljesen egyenlő. Az ütemet épen egy ily energia és egy ily időtartam képezi. A sorokat e két elem osztja oly szabályos csoportokra. Hangsúlyos-e tehát a magyar vers, vagy időmértékes ? — kérdezik a régi verstanok emberei. Mi erre egész nyíltan azt feleljük: A magyar vers hangsúlyos, mert minden ütemének első szótagja súlyosabb a többinél; egyszersmind a magyar vers időmértékes, mert minden üteme egyenlő időtartamú. Es hozzáteszszük, hogy nincs a világon vers, mely ne lenne hangsúlyos is, időmértékes is. Ez bizonyára szokatlanéi hangzik, hiszen az az általános hit, hogy a hexameter időmértékes, a Zrinyi-sor hangsúlyos; hogy a görögök verse mind csupa időmértékes volt, a németeké pedig mind hangsúlyos. Azonban itt egy régesrégi fogalomzavarral állunk szemközt: a versforma össze volt tévesztve a verselésmóddal. Maga a vers mindenütt lüktet, hanghullámokat vet, egyenletesen mozog-, a mozgást mindenütt a hangnyomatékok indítják. az egyenletességet mindenütt az időmérték szabályozza. A hexameter hat hullámban folyik le, s nem tagadta soha senki, hogy mindegyik egyenlő húzamú; de a hat ütemnek nemcsak az időhossza van meg, hanem mindegyiknek van hangnyomatéka is, a sornak épen azok adják a lökéseket. A jambikus dimeterben négy ilyen hangsúly van, a mellett, hogy négy egyenlő idejű rész alkotja; általán akármelyik görög versben is épen úgy a hangsúlyok képezik a ,lábak* marcatoit, mint a magyar versben az értelmi, vagy a németben a szóhangsúlyok. Viszont a magyar vagy a német versek egyes ütemei is szabott, egymással egyenlő időértékkel bírnak, mint a görög ütemek. Erről minden érdeklődő közvetlenül meggyőződhetik. Megtehetjük e kísérletet minden magyar versen; legyen annak a szabása különben bárminő, ütemei egyenlő ideig fognak hangzani, a több szótagú sebesebben mozog, a kevesebb tagú lassabban. A Zrinyi- sor taktusait épen úgy ki lehet verni, mint a Zács Kláráét: Ámde hunok | földén | meleg öröm | pezsdül. Arany.
