Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
! I. a magyar vets. Úítafáncs verstani cívafi. (Sí maqyaz vezs szczficzch. » tanulmány egyik tagja annak a kis ciklusnak, melyben a magyar vers törvényeit kísértem meg kifejteni. Egyik : A magyar verselmélet kritikai története, mely a Kisfaludy-Társaság ezévi Évlapjaiban lát napvilágot, a kérdés fejlődését tárgyalja; másik, a jelen munka, a rendszer alapjait beszéli meg; a harmadik pedig, a Magyar verstan (Budapest, Franklin 1886.) az eredményeket az iskola és a közönség számára foglalja össze. Itt az ideje, hogy egész verstanunk épületét modern ritmikai alapon, új terv szerint, új stílben felemeljük. A tudomány halad s nem kecsegtethetjük többé magunkat azzal a hittel, hogy akár Arany, akár Torkos, akár Greguss, annál kevésbbé a könyveikből újat szerkesztő opportunisták rendszere végleges tudományos érvénynyel bir. Arany értekezése a magyar nemzeti versidomról még az 50-es évek derekán minden előzmények nélkül, mikor a külföldi ritmika is csak lendúlni kezdett, a magyar versnek olyan eredeti fogalmazását adta, mely a tudomány mai fejlettsége mellett is becses vitaanyag s e nemű gondolat a külföldön is még vitatva nem volt; de hiányzik belőle a lényeg: a hangritmus concipiálása, és ha ez megvolna is, az elmélet újabb világításba lenne már helyezendő. Torkos, ki voltakép históriai kiegészítője Aranynak, mert hiszen az Aranynál érzett hézag betöltésének szüksége szólította őt térre, s folyton a hangritmust fejtegető, — rendszerének és műnyelvének zavarai, egyoldalúsága és túlzásai miatt nem adhatja a magyar vers végleges rendszerét. Greguss újabb elmélete is csak ideiglenes modus vivendi. Mindkettőben a jóakaratú műkedvelő áll előttünk, szélesebb ritmikai látókör nélkül. Annálinkább érezzük pedig a szakképzettség hiányát a követők és apróbb verstanírók seregében. A prozódiát összetévesztik a ritmikával, versforma helyett szótagokkal vesződnek s e végzetes hínárból nem tudnak kibontakozni. Az egyetlen ritmikus a szó mai értelmében,
