Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
28 itt időbeli anyagon realizálta. Az a szellemes párhuzam, melyet Schasler az egyes successiv és simultan művészetek közt vont, úgy mutatja őket mindig párosával, mint ikertestvéreket, csakhogy míg az egyik a térben fagy meg, a másik az időben olvad fel. Ilyen testvérek : építészet — zene, szobrászat — mimika, festészet — költészet. E párhuzam csak annál élesebb világításba helyezi az építészet és zene analógiáját, s szorosabban mutatja az épület symmetriája és a zene ritmusa közti hasonlóságot. Mind a kettő mathematikai szerkezet. De a „mathematikai bázis“ mint meghatározás igen száraz, mint megfejtés pedig maga is talány. Itt eszthetikai szempontból vizsgálódunk s a menyiségtan nem fog bennünket felvilágosítani. Honnét van az, hogy e mathematikai viszonyok tetszenek és eszthetikai hatást gerjesztenek ? A tetszés oka nem is menyiségtani mivoltukban rejlik, mert ez oldalról tisztán csak értelmünket érdeklik; hanem a mi gondolásunknak viszony, az képzeletünknek forma, a mi gondolásunknak fogalom, az képzeletünknek kép, s e mathematikai viszonyok mint képek teszik ránk a tetszés vagy nem tetszés kategóriájába tartozó benyomásokat. Konstrukciójuknak ugyan számtani alapja van, de hatásukat mint képek eszközük. A „mathematikai bázis-“ra jó tehát vigyázni, hogy valamiképen értelmi oldalát ne lássuk előtérbe állítva. Messzevezetne itt a részletes bizonyítás, azért csak magában bocsátjuk útra azt a két elvet, hogy 1. sem az épület sem a zenemű lényege nem kizárólag e mathematikai szabályosságban áll, ott a valóságos térbeli kiterjedés, a szinhatás, az anyag ereje vagy finomsága, a tömegek massivitása vagy légiessége, — itt a melódia, az öszhang, a tempó, hangszín, egyenrangú tényezői a hatásnak; 2. épen e mathematikai egyenméretben is ott dereng a mimesis, ez aristotelesi elv; symmetriájuk bizonyos merev, szögletes utánzás, mely által a valóság lényeire emlékeztetnek s ezzel hangolják kedélyünket. Mindkét okból pedig helytelen az épületnek és zenének mint menyiségtani müveknek a többiektől mint utánzóktól elválasztva külön osztályba sorozása, mint a modern eszthetika legnagyobbrészt teszi, és helyes az aristotelesi conceptio, hogy minden művészet utánoz. De az utánzó és nem utánzó művészetekre való felosztás átcsap abba a még veszedelmesebbe, hogy azok tárgyas ezek tárgyatlan, azok tartalmi ezek alaki művészetek. E fogalmazást a formalisták hatása alatt nálunk Greguss fejezte ki. Azon alapúi az okoskodás, hogy mig pl. egy festmény, egy szobormű valamely egyént vagy cselekményt tárgyaz, vagy a költői mű is tárgyi vonatkozással bir, addig az épületről vagy áriáról nem szokás azt mondani, hogy ezt vagy azt tárgyaz, ezeknek nincs tárgyuk csak alakjuk, azaz tárgyuk épen a puszta alak, a merő öszhang.
