Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886

Tartalomjegyzék

187

fő célja szerinte, hogy az ember a társaságban sima, szeretetre méltó tudjon lenni s magának így a közéletben értéket s befolyást biztosítani. E végre — úgymond — szükséges először : bogy másokon keresztül tudjon látni; másodszor: bogy ő rajta senki át ne tudjon látni, vagyis elég ügyes legyen magát a kiillátszat és illem által elburkolva tartani. Továbbá : hogy sehol semmivel idő előtt elé ne álljon, de bátra se maradjon; hanem e középen aztán legyen mindig bátor azaz szeressen akarni. Végre pedig: ne rontson el a társaságban semmit; de kivált azt ne vétesse észre, hogy magát mindenütt nélkii- lözhetlennek akarja megtenni . . .

Mintha csak a mai társas-életből venné e rajzhoz eredetijét a nagy bölcselő! Ha ugyanis tapasztalásaink naplójában lapozgatunk, úgy találjuk, hogy az ily jellemek épen nem ismeretlenek, mivei időnkben is mindenütt ott vannak, hol az erkölcsi elvek s a személyes érdekek közt tranzigálni lehet. De mint a „rossz erény“ nem létező fogalom: a „ros sz jellem“ sem annyira fogalom, mint inkább az erkölcsi érzés s az erkölcsi erő egyensúlyának hiánya. A valódi jellem minden fokozatában töb bé-kevésbb é erkölcsi nagyság, egyesülve a szép, jó, igaz, fenséges eszméjével, melynek valósítására nemcsak megvan, de kitartó működésben is áll akarat-ereje.

*

* *

És most má r ennyi az, t. h! mit a ,j e 11 e m‘ mivoltáról s kifejtésének és birtokának első rendű alapjairól beszédem keretébe foglalni elégnek Ítéltem azon célra, hogy mindez megvilágítást nyervén, az ember erkölcsi értékének ez exponensével, a .jellemes1 névvel, a közéletben kevesebbet, de méltóbban; a nevelésben viszont többet és sikeresebben jelölhessünk meg, mint ezt talán mostanáig tettük.

Mint mondva volt, az akarat fegyelmezése, de bölcs fegyelmezése az a szegletkő, me lyre a jellemképzés fő súlyát a nevelésben fektetnünk kell. Egyre azért úgy a dolog fontossága, mint saját felelősségük figyelmeztesse a házi és nyilvános nevelőt mindenkor, — arra, hogy „az ifjúságnak is szabad akarata van“, melyet csak úgy lehet nevelni, ha mintegy magnak tekintjük azt, melynek, hogy gyümölcsöt hozhasson, mint minden egyéb magnak, igenis meg kell előbb halnia: de nem összezúzatnia! . .

A hol a jóra, kötelességszerűre készen, szabadon hajlik a gyermekakarat, minden meg van nyerve, hahogy a szülők s nevelők is úgy akarják, — azaz ha igazság, hűség, nyiltsziviiség s istenfélés uralkodik környezetükben. Csak ily féltétek közt nyerhet alapot és erőt, s épülhet fel a gyermek fejlődő jelleme; — s kevesbbé az által, hogy a vallás és erkölcs alapelveit hirdetjük neki, mint inkább az