Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1886
Tartalomjegyzék
173 a dolog lényegével s nevelészeti jelentőségével is tisztába jőjön. S épen ezeket készülők, telhetőleg, megvilágítani, t. li! aztán pedig nyomban a jellem képzés utja-módjáról is beszélem, — meg lévén győződve, miként ennél sem a gyermeknevelésnek, sem az önnevelésnek egy-egy elsőbb fontosságú ügyéről előhozakodni akarva sem lehetnék ma képes. I. A jellem, t. h! némelyeknek csak egyedi természet (naturell), vagy pedig vér a lkat (temperamentum), s nem egyéb. Sőt van, a ki az akaraterőt, dacot, vagy épen a különcséget, stb. veszi jellemnek. Már pedig ezeknek egyike sem az, a mi sajátkép a j e 11 e m. Az egyedi természet ugyanis a velünk született különös hajlamoknak s ezek egymásközti szellemi és testi viszonyainak összfoglalatja, melyet testileg a testalkat vagyis testünknek természeti állandó mivolta, szellemileg pedig a vér- vagy kedélyalkat azaz a lelkűnkön elölülő s uralkodó alaphangúlat fejez ki. Együttvéve tehát csakis mintegy schemák és sátracskák ezek. melyekben testi-lelki alapképességeinknek szállásolniok kell. Könnyű elgondolni mégis, miként a jellem akár testalkatunktól, akár véralkatunktól azaz összes egyedi természetünktől el nem függetleníthető ; noha az is egészen bizonyos, hogy sem külső, sem belső alkatunkkal nem egy, hanem csak egyik sajátságos tulajdona a léleknek. mely bizonyos apró csirákból fejlik s erősödik bennünk terebély- lyé. hogy aztán az egész lelki életen átszőjje gyökereit. Minthogy azonban a lélek részint mint gondolkodó, részint mint vágyó, s mint akaró erő nyilatkozik bennünk, az a kérdés már most: egyaránt-e hát mind a háromnak, vagy különösen csak az egyiknek kifolyása a jellem? . . Igenis, első sorban az akaró erő kifolyása ez, sőt tulajdonképen alig is egyéb, mint maga a teljesen kiképzett akarat. Mivel mégis az akaratot a gondolat szabályozza és vezeti, s bizonyos célra egyszersmind a vágyó tehetség is irányozza: természetesnek fogjuk találni, hogy gondolat nélkül, vagyis annak tudata nélkül : mit akarunk; valamint bizonyos célra irányult alanyi hangulat s vágy nélkül — nincs akarat. Azt kívánjuk hát mondani, hogy a jellem képződése s hatályba lépése körül a gondoló és vágyó tehetség csak segédtényezők; mig sajátképi lényege s cselekvősége az akaratból vagyis a léleknek azon erejéből foly ki, mely szerint az ember önmaga, szab a- don határozhatja el magát és fejtheti azzá. a mivé lesz. Épen ezért azonban a jellem nem szükségképen jó, nemes, szilárd, rendületlen azaz valódi mindenkor. A valódi jellem lényegéhez t. i. mint első és fő alapvonás, az akaratnak önmagával való
