Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
86 képesítő, f. é. jún. 4-én pedig bölcsészettudori szigorlatait, buzgó fáradozást fejtvén ki, mint társelnök, a Vitkovics-kör vezetésében, s egy „Magyar verstan“ c. jeles munkácska szerzése- s kiadásában is; inig ifjabb tanáraink mind az előttük álló tanári vizsgálatok munkájában valának foglalatosak. 5. Tanuló ifjaink ez évre is bőven — az I. osztra föl nem vett 13-on s a felsőbbekre szintén el nem fogadhatott 4-en kívül — 436-an (illetőleg 453-an) jelenkeztek. A bejegyzettek közöl I. osztra 91, a II-ra 71 nyilv. tanuló esvén, a nagyszámnak közegészségi szempontból egészen megnyugtató elhelyezését osztálytermeink tágasságának, 4—3 ablakról nyert világosságának s jól szellőzésének köszönhetők; inig egyébrészt a rend és évi süker biztosítása céljából igen is szükség volt tanáraink éberségére, a rend és fegyelemnek szigorú kézen tartására és lankadatlan szorgalmára. Az I. osztályiak száma azonban, a legmunkátlanabbak odábbálltával lassankint alább-alábbszállván, az itt maradtak pedig a példán okulván, a gyöngék a jókkal szemben alig tettek már akár a fegyelmiekben, akár a szorgalmiakban érezhetőbb számot. Időszakaink folytában valamennyi osztályunkból el-elmaradoztak többen-kevesebbeu, különböző okból, de legtöbbször abból, hogy a munkát a többséggel együtt győzni nem bírták, vagy csak nem akarták. A nyilv. tanulók közöl, számszerűit: más intézetbe ment: 3; betegsége miatt vizsgálatlan maradt 5; más pályára vagy határozatlan céllal távozott 32; elhunyt 4; összesen: 44. Az utóbbiak közöl helyben elhunyt Mattyasovszky Antal és Virágh Vendel V. o. növendékeink ravatalára koszorút helyeztek pályatársaik, az intézet összes ifjúsága pedig, tanárai kíséretében, részt vön végtiszteletiiköu, s az erre következett napok reggelén, a lelkök nyugalmaért intézeti templomunkban tartott gyász- ajtatossagon. Növendékeink számának aránylag ily jelentékeny apadása önmagában viseli magyarázatát, mely fölöttébb komoly: mert egyfelől az ifjú nemzedéknek egyre terjedezőbb testi satnyulására, másfélül azon erkölcsire is vall, melynek szemében a munka, az élet ez egyik fő elve, oly kevés becscsel s vonzó erővel bir! Hiába, a szorgalmat s a rend- és munkaszeretetei az iskola későn törekszik már a gyermekbe oltani. . . Az első szoktatás dolga ez; ápolása pedig azon részvételé, melylyel az apa-anya gyermekének iskolai munkáját s egész iskolai életét érdeklődéssel és folyton kisérné. . . Voltak azonban lelkes igyekezető derék ifjaink is, kik nem csak számukkal, hanem értelmi szép fejlődésükkel és példás rendszeretetük- kel bőven fedezték amazokat. Kiemelkednek ezek közöl is az önképző munkásságban részt vett felgymnásiumi tanulók (L. 57. 1.), kik jobbadán mintaműveket másolgatva, s részint eredeti kísérletekben saját szárnyaikat is próbálgatva, egymás dolgozatát tanulmányozva és birál- gatva, s végre, képességüket az élőszóbeli előadásban is képezve
