Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
61 E példák nem költöttek; mert ily ifjakat, mélyen tisztelt közönség! magam is ismertem; és tán senki sincs közöttünk, ki nem tudna példát arra, hogy az élet sokszor magasra emeli azt, ki az iskolában csaknem észrevétlenül szégyenkezett a hátsó padokon. S mi ennek az oka? Nem más, mint a különbség a kiszabott munka és a lélek szabad szárnycsattogása között! — Ha ki akarod tapasztalni, mi lakik az ifjúban, adj neki szabadságot, — természetesen a bölcseség javallta föltételek szerint, — és az a lélek addig fog nyugtalanul vergődni, töprengeni, kutatni és szemlélődni, mig megtalálja természetes nehézkedési irányát, mint a viz a lejtőt, és egyszerre csodás hangokon zen- dtil meg az elébb kalitban busongó madárka! Már, ha a nevelésnek föladata a növendékek lelki képességeinek kiismérése: akkor e kiisme. résnek leghatliatósb módját, az önmunkásság alkalmait, nem szabad elejtenie. És ha az iskolának feladata fölébreszteni a tanulóban a szép, nemes és jó iránti érzéket: akkor e fölébresztés legalkalmasb eszközét: az önpróbálkozás útját, nem szabad elzárnia. Mert a szépnek és nemesnek törvényei szerint teremte Isten úgy a természetet, mint az emberi szellemet is; azért azoknak magvai ép úgy elhintvék a külső tágyak- ban, mint lelkűnkben is. Ha tehát a szépnek a lélekbe és természetbe egyaránt beoltott föltétel találkoznak: a lelket édeni gyönyör rezgi át a fölismert szépnek hatása alatt, s a szellem ihletet nyer a müvészke- désre. — Már az embert millió tárgy veszi körül szépségeivel a természetben ; de hány millió mellett megyünk el közönnyel, mint melyeknek szépsége lelkünket nem érinté! Es hol van az a tárgy, mely lelkünket érinteni fogja s fölébreszti benne az örök szép élénk érzetét, majd tudatát? Ki mondja meg ezt nekem? És ki tudhatja, vajon mind azok közt, amikkel az iskola körülveszi a tanulót, ott van-e az a tárgy is, mely hivatva van megtalálni az utat leikéhez? . . . Adj tehát szabad mozgást is a léleknek, hadd kövesse ösztönét, s tán bizonyos, hogy előbb és biztosabban fölleli a lények millióiban szeretetének tárgyát, mint ha körül rakod szabadság nélkül az iskola összes olvasmányaival, előadásaival, példáival, múzeumaival s disciplinájával. Valamint a két szem, ha sztereoszkopba tekint, első pillanatban tán kellemetlenül imbolyog ; de ha a két szem tengelye egy pontba viszi a két egyforma képet, akkor a kép megelevenül, s a szem gyönyörrel mereng a tündén látványon: úgy a lélek és természet is egyenlő képét tünteti föl az örök szépnek, de csak ha találkozik a kettő szépsége, akkor tapad az öntudat szeme elfordithatatlanul az örök szépre, s a lélek mintegy újjá születik egy nemesb, fönsőbb s szellemibb életre, fölemelkedve az igazi intelligencia légkörébe. — A sztereoszkopban kettő működik: az üveg, mely megkönnyíti a szem nézését, és a szem, mely addig mozog, mig sikerül egy pontban látnia a két egyenlő ké-
