Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885
Tartalomjegyzék
10 sugarai iránt bir fogékonysággal, csak ezek által jő ingerlésbe, s igy nem is idézhet elé mást, mint pusztán a reáliató világosság érzékletét. A látás érzékletének közvetlen eredeti tárgya tehát egyedül a világosság. A test, alak, nagyság, irány, helyzet, nyugvás, mozgás, távolság s egyéb térbeli tulajdonságok megismerésének a látóérzék, egyéb érzékek támogatása mellett, nélkülözhetetlen eszköze ugyan, de nem közvetlen forrása, mert az említett ismereteket a gondolkodó ész hosszas munkálkodás, tanulás és gyakorlás által szerzi meg. A világosság, fqkának vagy erejének és színének különfélesége szerint, gyakorolja hatását látóérzékünkre. A világosság fokát vagy erejét az • egy pontból kiinduló sugarak száma méri. Föntebb mondottuk már, hogy a látóérzéklés hathatóssága, bizonyos határok között, az egy azon pontból szemünkbe lövelő sugarak számának aránya szerint nő, vagy fogy. E határok a vakító fény. s a teljes sötétség. A sugarak színe, a természettan elmélete szerint, az aetherpará- nyok hullámszerűkig tovaterjedő rezgéseinek, oscillatiójának módjától és gyorsaságától függ. Ez elmélet kifejtése körül különösen Young, Maxwell, Helmholz és Weber fáradoztak legtöbb siikerrel. Ha egy teljesen sötét szobában, az ablaktábla egy kis kerek nyílásán beható napsugarakat tiszta üveg hasábon átbocsátjuk, azok megtörnek, s a kerek nyílás képe az átellenes falon hosszúkás alakban jelenik meg, melyben a megtört sugarak egészen a szivárvány szinei szerint sorakozó, s egymásba olvadó élénk szinváltozatokban tűnnek elé, és pedig a következő renddel: violakék, indigókék, halványkék, zöld, halványsárga, narancssárga, vörös. Ez az úgynevezett színkép (spectrum) hét színe. A színelmélet szerint az aetherparányok oscillátioi, a sugarak, egyes hullámaik hossza s tovaterjedésük sebessége szerint, igen különböznek egymástól, s e különbségük okozza, hogy valamely közegben a különböző sugarak szintén különböző szöglet alatt törnek meg, s igy történik, hogy a különféle törésű sugarak szinte különféle sziliekben jelennek meg a látó érzék előtt. A leghosszabb hullámvető, s legcsekélyebb törésű sugarak vörösek; ellenben a violakék sugarak a legnagyobb töréssel, de a legrövidebb hullámmal bírnak. Az oscillatió tovaterjedésének gyorsasága a különféle színek szerint, átlagos számokban véve, következő: a violakéké 750, az indigókéké 680, a világoskéké 660, a zöldé 600, a halványsárgáé 750, a narancssárgáé 530, a vörösé 490 billió egy mpercz alatt. Azon sugarak, melyek a vörösnél gyöngébb, a violakéknél pedig erősebb töréssel bírnak, már nem szinérzékletet, hanem amazok hő-, ezek pedig vegyi hatásokat hoznak létre. Young Tamás azt vitatja, hogy eredetileg csak három szín van, tudniillik: violakék, zöld és vörös; a többi középszinek csak árnyalatai eme fő- vagy alapszineknek, melyeknek kölcsönös egymásra hatásából s vegyüléséből állanak elé, mint például a vörös és zöld vegyüléséből a