Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
99 Vili. A test természeti nevelése, mint az eddig mondottakból látni, sajátlag inkább csak ápolás, a természet csöndes munkájában való segédkéz és. A tulajdonképi testi nevelés azonban odább mehet ennél, sőt odább kell mennie, a mennyiben a testi ember erkölcsi ember egyszersmind, kinek az ép, erőteljes természeti alapon magasabb rendű célokra is elő kell építkeznie azaz testét a szellem-erkölcsi életre is kiképeznie. A test ezen természeti képzésében kiváló gondot érdemel: a szokások fegyelmezése. A gyermek érzéki természetének azon erélyre fejlesztésében áll ez, melynél fogva értelmes gondozásunk szoktatásait elsajátítsa és gyakorolja ugyan, de annyira természetébe ne oltsa, hogy megzavarása, vagy meggátolása egykor netalán nyugalmát, vagy épen egészségét támadja meg. Ezen engedményt az előre látó nevelés a közéletnek hozza meg, mely nem mindenkor veszi figyelembe a vérünkbe rögzött életrendet és kényelmet. Minél több megszokást ölt valaki magára, annál kevesebb függetlenséggel mozog az életben. Eletgyakorlati fogás tellát, hogy midőn a gyermektermészetet a jó rendnek megszoktatásával támogatjuk, pillantsunk félszemmel egy mostohább jövő esélyeire is, és ejtsük szándékos alkalmait annak, hogy a különben egészséges gyermek táplálékaiban, fektében-keltében s egyéb kényelmében, játékai- s mulatozásaiban, szóval mindabban, a mi vele és érte történik, szenvedjen időnkiut némi nélkülözést, az erőre fejlettebb pedig az éhet-szomjat, hideget-meleget, és átalán mindazt ismerni tanulja, mik a különböző életviszonyokkal járnak és akaratunktól nem függenek. Legsikeresebb pedig ezen célra a gyermeknek utánzó-ösztönét használnunk fel, vagyis a kikerülhetlen- nek bátor, derült elviselésére magunk részéről is megadnunk a példát, mely minden okoskodás- és vigasztalásnál többet fog használni. A nevelés nagy elve, a lemondás rejlik e tanács fenekén, melyet a gyermek még — mielőtt saját kezét fordítaná maga ellen — képes eltanulni s életgyakorlatba vinni. S annál bátrabban ajánlom a jelzett fegyelmezéseket, mert korántsem valami spartai-féle nevelést, hanem annak csakis a legfinomitottabb kivonatát merhettem a mai, nem épen spártai anyáknak tanácsolni. Higyük el, tetszéskint lágy- gyá, vagy keménynyé nevelhetjük a jól termett gyermeket. Csak szeri- vel-módjával szoktassuk, — megszokja magát az élesebb fájdalmat is jaj és panasz nélkül tűrni, sőt e tűrésében tüntetéssel büszkélkedni. Természete már az az el nem puhított gyermeknek, hogy erősnek, keménynek szeret látszani, a helyett, hogy minden bőrkarcolásra, felbukásra sírjon, — mi a serdülteknél nem csak kellemetlen, hanem szem- és szivgyengitö, tehát nem is hasznos többé. Bármely testi fegyelmezésnél azonban mégsem kell szem elöl téveszteni soha, hogy alig akad két gyermek is, kikkel egészen azonszeriut kellene elbánni;
