Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
90 vés, dohos, gőzös, vagy bármiként, fertőzött levegő a táplálkozási vágyat lehangolva s a vért lassankint megtámadva, a legjobb táplálkozás hatását is meghiúsítja, — nem hagyván érintetlenül az embernek kedélyéletét, sőt erkölcsi életét sem. Mig ugyanis a fris, üde levegő, mint az egészséges vérképződésnek, tehát a testi épség- és erőnek egyik legelső föltéte — a vidám, eleven kedélyéletnek is tényezője s fentartója: addig a zárt, peshedt levegő, mint a sokszoros megfigyelések bőven igazolták, nyugtalanná, ingerlékenynyé s elégedetlenné hangol, s vétkes hajlamokat gerjeszt. . . Egyik legterhelőbb lelkiismereti kérdéssé lesz azért a szülőre nézve: ha vájjon kitellietőleg jobb az az gyakran átfrisitett levegőben él- és lélekzik- e gyermeke ? Mert ha egészséges lakást nem ad is a természet: ád szabad, üdítő levegőt gazdagnak, szegénynek egyaránt, ingyen, bőségesen. Szent kötelessége azért minden anyának: azt a szobácskát is, — talán az egyetlent, melyben családjával s kisdedével együtt szorong, legalább is a mindennapi szellőztetés által üdítővé, egészségessé avatni. Annál éberebb gondot követel ez tőle, mert a gyermeknek bármi egyéb testi szükségét is inkább szokása, mint a fris lég utáni vágyát, jelezni. A szorult, rossz levegő iránt úgyszólván érzéketlen, egészen közönyös. III. A test másik főéltetője, a táplálék, több nehézségekkel közvetíthető már. Csak az a körülmény is kérdést támaszt már itt, hogy az ember nem szorítkozik bizonyos tápláléknemekre, mint az állat, hanem a természetet nem kérdezve, eledelének fogad mindent, a mi csak valamiként annak ajánlkozik az ég alatt, Szerencse, hogy a kisded első táplálékát oly kizárólagosan szabta meg a természet. Egyetlen is ez a maga nemében. Etel is, meg ital is egyben; kész minden pillanatban langyosan, édesen, minden másnál éltetőbben. „Nincs jobb étel az anyai tejnél!“ jól mondja a népszólás. Csak ne volna hát benne fogyatkozás soha ... De e legjobb étel, a csecsemő ki nem számítható veszteségére, sokszor meg van tőle vonva. Itt áll aztán elő az anyai lelkiismeret másik nagy kérdése: ki pótolja hát mégis ilyenkor — a pótolhatatlant? . . De kérdetlen is minden anyának megfelel erre a lelkiismerete; a lelkismeretnek pedig mindig igaza van, mert hacsak igaza nincs, nem szólal meg soha... Nagyot emelkedik az ember táplálkozása jelentőségben legelőbb is az által, hogy oly közelről érintkezik annak erkölcsi életével. Az állatot, mihelyt az anyagi rövid gondozás elmarad, ösztön vezeti a megfelelő táplálkozásra. A mit azonban itt az ösztön vakon kiköt és szabályoz, abban a józan okosságnak s akaratnak kell az embernél helyt állania, különben nemhogy oly célszerű, de még csak oly íllemes és tiszta sem lesz a magára hagyott gyermek étkezése, mint a legtöbb állaté. A házi szokásokban élő-mozgó gyermek rendszerint
