Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
84 4. Az intézet vezetésének, valamint rendes és rendkívüli szakmáinak munkásai, tanáraink — a fent említett uj tag kivételével — mind a múlt évi testület tagjaiból álltak és számra, együtt véve, 19-en valának. A Gondviselés kedvezéséből, az év leforgása alatt egytől- egyig mindannyian, alig valamelyes kivétellel, egészben liasznosítliaták szabályos munkaidejüket; sőt ráértek e kiviil másszerű gondokban is fáradozni, de a melyekkel csak emelhették s emelték is közművelődésünk érdekeivel együtt, érdemeiket is. Elég terjedelmes könyvtáraink jegyzékbe foglalásának s új berendezésének azok őre, Káposztássy Jusztinján t. ur már eddig is, midőn a munka még befejezve nincs, jelentékeny fáradságot szentelt. Hasonló buzgalmat fejtett ki rend. rajztanárunk, Sajósy Alajos ur, ki közel egy éven át volt nagy gonddal rajta, bogy növendékei az országos kiállításra megfelelő rajzokkal készüljenek el, a miben szép süker jutalmazta fáradozásait. Más kartársak irodalmi foglalkozással, rendkívüli tanulmányaink vezetésével, tudományos eszközök gyűjtésével, vagy rendezésével stb. haszno- síták rendelkezésre állott szabad perceiket. 5. A tanulók a lefolyt évre is szép számmal jelentkeztek s összvesen 449-en jegyeztettek be intézetünknél. Azon házi szabályunk folytán mégis, mely szerint alsóbb osztályaink túltömöttségének lehető elhárítása végett fölvételi korlátozásokkal vagyunk kénytelenek élni, az előző éviek számához mérve, 19-cel csappant növendékségünk ösz- szege. S ezt csak megelégedéssel jegyezhetjük fel, ezen idők szerint, midőn évenkint szaporodó polgári és közép ipariskoláink, gépésztanodáink s kereskedelmi tanintézeteink a főgymnasiumok azon számos látogatói által, kik a felsőbb tanulmányokra kevesbbé vannak hivatva, nálunk is inkább megközelíthetők már, mint voltak valaha; s midőn a munkának kellő megoszlását a hazapolgárok közt sehol sem lehetne talán égetőbb társadalmi kérdésnek tekintenünk, mint az „urnák születés“ e kiváltságos hazájában, itthon ... Ötödfél száz bőven megfelel a nyolc osztályú intézet törvényes számának; és vajmi áldott helyzetnek volna tekinthető, ha ez a szép szám a törvényes követelményeknek is mindenkép megfelelne. A munkaszeretet azonban még folyvást kevesek erénye a nagy számban ; s még rosszabb az arány az oly ifjakat tekintve, kik a kellő értelmi fejlettséggel lépnek iskoláinkba. Az iskola szellemi s erkölcsi építkezésének első alapjait pedig az iskola nem pótolhatja s nem rakhatja le soha. Ezen alap fogyatkozásaiban keli igen sokszor nem csekély számú tanuló ifjaink elzüllését megfejtenünk, kik közöl 28-an ezúttal is világosan azon okból hulladoztak el, mivel tanáraik sem tisztességesnek, sem őrájok magokra nézve nem tarthatták üdvösnek, hogy a mit szorgalmas társaiknak csak a sanyarú munka árán adhattak meg: a jó sükerhez őket fáradság és munka nélkül juttassák el. . .
